Szakadék

„Nem tudom, ki jár önök közül szülői értekezletekre, én még rendszeresen, és így van alkalmam személyesen is megtapasztalni, milyen körülmények között tanulnak a gyerekeink.

(...)

Egy osztályterem ma is úgy néz ki, mint harminc évvel ezelőtt. És mintha nemcsak felszereltségében, hanem szemléletében sem változott volna semmi: ha belépünk, mintha időutazáson vennénk részt. Sajnos a számadatok tökéletesen alátámasztják ezt az érzést. Az OECD napokban közzétett oktatásügyi kutatásából kiderül, hogy nálunk évek óta csökken az oktatás finanszírozása, mind abszolút értéken, mind a GDP arányában.

Pedig pénz, ráfordítás, figyelem nélkül nem fog — kedvező irányba — átalakulni ez a rendszer (sem). Mondhatnánk, hogy úgyis egyre csökken a gyerekszám, vagyis egyre kevesebb pénz is elég, de a valóság az, hogy egy tanulóra sem költünk annyit, mint korábban, tekintve, hogy az egy diákra eső források összege 2008 óta tizennyolc százalékkal csökkent. Mintha direkt sorvasztanánk el valamit, amit egyébként a leginkább megéri fejleszteni. Mert mi másba fektessünk, mi másban higgyünk, ha nem a gyerekeinkben?”

(...)