Mi az, amiben meghatározó módon különbözik a mozaik család, az ún. hagyományos családtól? Talán az egyik legfontosabb, hogy együtt élünk nem saját gyerekeinkkel is, és együtt élünk azzal, hogy a párunk mellettünk „neveli” a saját gyerekét, gyerekeit. A könnyebb átélés érdekében azt is végiggondolhatjuk, hogy milyen az, amikor a saját gyerekeink barátai nálunk alszanak, esetleg néhány napot velünk nyaralnak. Ehhez hasonlít a párunk gyerekeivel való együttélés.
Mozaik szülőként kevesebb felelősséget érzünk, kevésbé gondoljuk azt, hogy szinte kizárólagosan rajtunk múlik, hogy milyen gyerekkora és milyen felnőttkora lesz a gyereknek. És itt kezdődnek a mozaik szülőség előnyei. A mozaik szülő jó esetben törekszik arra, hogy egymást elfogadó, a másik igényeit és elképzeléseit figyelembe vevő viszonyt hozzon létre a párja gyerekével. Ez elsősorban az együttélésre, a közös életre, a közös szabályokra és az egyéni igények támogatására vonatkozik.
Részletesebben, hogy ez mit is jelent a hétköznapokban. A mozaik szülő általában nem azt mondja a gyereknek, hogy „leülök veled tanulni”, hanem felajánlja, hogy „szívesen segítek, ha akarod”. Nem azt mondja, hogy „szombaton tanuld meg a hétvégi leckéd”, hanem azt mondja, hogy „emlékszel, megbeszéltük, hogy vasárnap kirándulni megyünk, ezért ne felejtsd el, akkor nem tudsz majd tanulni, csak szombaton”. Ezzel sokkal inkább felnőttként kezeli a gyereket és ha következetes, akkor szombaton sem szól neki, hogy üljön már le tanulni. Egyébként a gyereknek vasárnap még a kirándulás után is van ideje tanulni, csak akkor nehezebb, már fáradt lesz, de ez az ő felelőssége, neki kell fáradtan tanulni, neki kell másnap szembenézni azzal, hogy kevesebbet tudott készülni.
Néhány további eset, amiben egy mozaik szülő általában másképp reagál:
- Hányra tervezel hazajönni a szombati buliból? vagy Szeretném, ha éjfél előtt hazajönnél a buliból, mert tudod, hogy addig nem tudunk jól aludni és ez nekünk nehéz.
- Abbahagyhatod a sportolást (zenélést, szakkört), de tudod, hogy mi ezt fontosnak tartjuk, és nekem különösen az a véleményem, hogy jót tesz neked, mert sokat fejlődtél benne és erősödött a kitartásod, a türelmed.
- Választhatod, hogy másik városba mész gimnáziumba, de tudd, hogy édesanyádnak (édesapádnak) ez nagyon nehéz, és támogatásként csak azt fogjuk tudni adni, biztosítani, hogy kollégiumot fizetünk, de albérletet nem tudunk.
- Jöhetsz farmerban az ünnepségre, de tudd, hogy mindenki ünneplőben lesz, és nekem is fontos, lenne, hogy Te is abban legyél, az alkalomnak megfelelően legyünk felöltözve.
- Én nem szólok, hogy mennyit fogyókúrázol, de kérlek, hogy reggeli nélkül ne menj el, illetve minden nap legalább 3 alkalommal egyél valamit, ami legalább xxx kalória összesen.
- Tudom, hogy nekem nincs közöm a barátaidhoz, de azt látom, hogy sokat változtál, amióta vele barátkozol, és folyamatosan romlik velünk is a kapcsolatod; nekem fontos lenne, hogy hallgass meg minket, s ne előre döntsd el, hogy nem fontos, amit mondunk,
- Én holnap reggel korán indulok, ezért örülnék/kérem, hogy úgy osszuk be a fürdőt, hogy vagy negyedórával előbb végezz a fürdőben, vagy negyedórával később menj a fürdőbe, mint szoktál; és ha korábban akarsz kelni, akkor segítek, ha szeretnéd.
Talán érzékelhető, hogy ezek olyan helyzetek, amikor a mozaik szülő véleményformáló szerepet tölt be: abban a szerepben van, amikor nem dönt a gyerek helyett és nevében, nem tilt, nem kötelez, hanem véleményez, javasol, állást foglal, kér. A mozaikszülő tehát, ha nem akarja mindenképpen „nevelni” mozaik gyerekét, akkor lényegesen egyenrangúbb helyzetet tud létrehozni, mint sok esetben a vér szerinti szülők.
Ezek a helyzetek a másik fél igényeinek figyelembe vételét, személyiségének elfogadását, a kölcsönös alkalmazkodást jelentik. Ezzel harmonikus kapcsolatot lehet létrehozni a párunk gyerekeivel, ami végső soron nagyon jót tesz a párkapcsolatunknak is, ami visszaható módon jót tesz a szülő-gyerek kapcsolatnak.
Nem gondolom azt, hogy a mozaik családoknak/szülőknek nincsenek különleges nehézségei, de most azokkal szerettem volna foglalkozni, amiket tanulni lehet ebből a helyzetből. Minél több szülő tudja a vér szerinti gyereke iránt ezt a fajta figyelmet és elfogadást a saját helyzetében is használni, annál jobban segíti a gyereke önállóságának erősödését, az önálló felelősség kialakítását.
