Tegeződjünk vagy magázódjunk?

2017. január 19. 11:13

Nem biztos, hogy csak a tegeződésé a jövő!

2017. január 19. 11:13
Dr. Dobó Márta
Mandiner.család
Sziasztok!  Ugyan nem vagyok a korosztályotokból (vagy igen), nem ismerjük egymást sehonnan, még csak a szakmánk sem azonos, de azért sziasztok! Mert, ha nem, akkor elmaradott, begyepesedett, ódivatú, ultrakonzervatív vagyok. Ja! És főleg nem trendi! És aki/ami nem trendi, az nincs is.
 
És mi trendi? Hát például a tegeződés, mindenhol, mindenkivel. Aztán a fiatalság: aki nem fiatal, az már nincs is a térképen. Aztán a soványság, a magas termet. És a jó cuccok, a menő (bocs, trendi!) autó, meg hát persze az utolsó kiadású okostelefon.
 
De térjünk vissza a tegeződéshez. Bemész egy üzletbe (életedben először), „sziá”-val köszöntenek (már, ha köszönnek), ha erre te „jó napot kívánok”-kal válaszolsz, már ki se szolgálnak. Aztán, ha (bár ez ugye ránézésre is látszik) nem 36-38-as méretet keresel, hanem egy kicsit nagyobbat, mondjuk 42-est, akkor esetleg azt is megkapod, hogy ez  nincs a te méretedben, és jár hozzá egy lesajnáló tekintet.
 
Mindegy, hogy te eddigi életedben mit tettél már le az asztalra, mennyire vagy okos, kedves, tanult, művelt, intelligens, sikeres a szakmádban, megkapod az ajakbiggyesztést egy 20 év körüli eladótól, akinek valószínűleg semmilyen végzettsége nincs, semmiben sem tett szert tapasztalatokra, az emberismerete se túl jó – hiszen, ha az lenne, tudná, hogy némi udvariassággal jól fizető vevőre tehetne szert. Mije van akkor? Hát a trendi külleme (esetleg) és a relatív fiatalsága. Mert hát a fiatalság is relatív, az én kis pácienseim biztos öregnek tartanák. Meg, hát a fiatalság is múlik, sőt elmúlik, és kérdés, hogy ez alatt az idő alatt jól sáfárkodunk-e adottságainkkal, tehetségünkkel vagy inkább visszaélünk vele. Hiszen – mondják sokan – még előttem az élet, minden belefér, most még dohányozhatok, ihatok, narkózhatok, mindent ki kell próbálni, élvezzük az életet!
 
Igaz, hogy a fiataloké a jövő, és igaz, hogy meg kell élni mindent, amit értelmesen, saját és mások egészségét (nemcsak testit, hanem lelkit is) nem veszélyeztetve megélhetünk. Ugyanakkor érdemes tanulnunk az idősebbek tapasztalataiból. Az öregebbeknek pedig (mindenkinek, nemcsak azoknak, akik segítő foglalkozásúak!) kötelességük ott és ahogy tudnak, segíteni a fiatalabbakat.
 
Ehhez azonban nem külső jegyek alapján kéne egymás felé fordulnunk, hanem az igazi értékeket meglátva, kíváncsian, a másik megismerésének vágyával. Látszólag ezt elősegíti a tegeződés, hiszen ettől egyenlővé válunk, közel kerülünk egymáshoz, de ez –sajnos – nincs így. Tegezünk mindenkit, ha barát, ha nem, és emiatt már (legalábbis a külsőségek vonatkozásában) nem teszünk különbséget a hozzánk igazán közelállók és az ismeretlenek között. Holott a tegeződésnek megvannak a szabályai, csak nem követjük, sőt, a többség nem is tud róla. 
 
A hagyomány szerint az idősebb tegezheti le a fiatalabbat, a nő ajánlhatja fel a tegeződést a férfinak (még ha fiatalabb is!). És a visszategezés? Igen, ez már nehéz kérdés. Édesapám úgy tanított, hogy ha valaki letegez, te visszategezheted, ha ő nem többel, mint a te korod kétszeresével idősebb, mint te. Azaz egy 20 éves fiatalember 40 éves korig visszategezhet (de hangsúlyozom, csak vissza, ő nem kezdeményezhet!) Tudom, ma már ez furcsa, ráadásul, az örök fiatalság jegyében, talán meg is sértődne az a negyven körüli nő, akit egy húsz éves nem tegezne vissza! Ugyanakkor a középiskolában nagyon furcsa, hogy a fiatal tanár tegez, diákjai pedig magázzák. Ez azért feloldható kölcsönös magázódással, gyakorlatnak se utolsó! Mert lehet, hogy a nagy tegeződés mögött a magázódni-tudás hiánya is szerepet játszik.
 
Végül válaszként arra, hogy lehet-e trendi fiatalnak lenni magázódva is, álljon itt egy igaz történet. Ismerek egy fiatalembert (húszas évei végén), akinek megtetszett egy lány. Megszerezte az email címét és írt neki egy bemutatkozó levelet magázódva. Kérte a találkozási lehetőséget, amit a szokatlan stílustól meglepett lány meg is adott. Persze a személyes találkozáskor összetegeződtek, de mégis volt egy udvarias formája a megismerkedésnek, amit a lány nagyon értékelt. Azt mondta, igen, ettől a sráctól megkapom a nőként nekem járó tiszteletet és ez nagyon vonzó. Szóval nem biztos, hogy csak a tegeződésé a jövő!

 

Összesen 29 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
K.84.Béla
2020. március 22. 14:46
50 és a halál között lebegő megkeseredett nő rinyálása. Még mielőtt kapok hideget/meleget általánosságban mindenkit magázok (kivéve az egyértelműen velem egykorúakat, és a látványosabban fiatalabbakat). Ha nem vagyok benne biztos inkább magázódok. Így szoktam meg.. ez van. A nagyszüleimet is magázom a mai napig. A világ változik el kell fogadni.. nem "a bezzeg én időmben" cikkekkel pusztítani az emberek agysejtjeit. A célközönség, aki gátlástalanul tegeződik valószínűleg úgysem olvassa. Ellenben, ha nem tetszik, hogy tegezik jelezze a másik félnek. Előfordulhat, hogy soha nem tette még szóvá senki neki, vagy nem tanították meg otthon. Egy tanár miért ne tegezhetné a diákjait? (Főiskola/egyetem szint már más ott belefér kölcsönös magázódás). Munkahelyemen általános, hogy mindenki tegezi a másikat, még ha az egyik ember beosztásban a másik felett áll is. Segíti az egyenlőségérzetet még ha valójában nem is így van. Ezenfelül sokkal könnyebb lesz tőle a kommunikáció. Mondjuk ez nem is egy uram-bátyám aktatologató állami szervezet. Teljesen értelmetlen írás 60+ feletti konzervatív célközönségnek.
kispufi
2020. március 22. 14:43
szándékosan poénkodtam el. bennem az az ambivalencia van meg, hogy miközben elegánsabbnak, kulturáltabbnak vélem a magázódást, használni csak indokolt esetben szeretem, tán a személyiségemből fakad, hogy jobb szeretem a közvetlenséget, főleg mióta elkezdett múlni fölöttem is az idő, és visszafiatalításnak érzem, ha egy fiatalabb letegez - nekem jólesik.
lenhardt.ibolya@gmail.com
2020. március 22. 14:42
Amikor egy kisgyermek sziát köszön, az - szerintem - aranyos. Sokkal furcsább, amikor egy kb. hatéves srác "jónapot"-tal köszön... A legrosszabb persze, ha sehogy...
Apáczai
2017. február 23. 11:03
Végre valaki veszi a bátorságot és szót emel a magyar hagyományokkal szöges ellentétben álló, oktalan bratyizó tegeződés ellen. A tapasztalatom szerint a tegeződés a hevenyészett angol fordításokból kezdett elterjedni. Tudvalevő, hogy az angol nyelv többnyire nem tesz különbséget a megszólításban. De! 1. A magyar nyelv azért annál sokkal választákosabb, és ettől olyan szép. Mind megszólítás, mind pedig köszöntés tekintetében. 2. A hibás ferdítések szerint mindenki tegez mindenkit, holott az angol még a kutyáját is MAGÁZZA! Helyes fordítás szerint tehát a magázó fordíts a helyénvaló, nem a tegező. 3. Az ultrasznob azt képzeli, hogy közvetlenebb, jópofa, kedves, vagy éppen modern, ha tegeződik. Pedig nem. Nem modern, hanem. Neveletlen. Még családon belül is sokkal kedvesebb, ha az unoka maázza a nagyszülőt, de akár a szülőt is. Ennek csak a tisztelet kifejezésben van szerepe, a közvetlenséget, a szerető kapcsolatot egyáltalán nem érinti.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!