Rekordév után (előtt?)

„És akkor a futballról még nem is beszéltünk, ahol megint sok évtizedes rekordok dőltek meg, sőt történt itt is olyasmi, ami korábban sosem. Például magyar alapember játszik a Premier League egyik topcsapatában. Szobosz­lai Dominik Liverpoolba szerződése és ottani helytállása valóban olyasmi, amit a magyar futball történetében csak Puskás Ferenc madridi, Kubala László, Czibor Zoltán és Kocsis Sándor barcelonai, Ladinszky Attila rotterdami, Kű Lajos bruges-i, Nyers István milánói, esetleg Varga Zoltán amszterdami szerződtetéséhez lehet hasonlítani. Azonban az említett példáknál is sokkal örömtelibb a magyar szurkolók számára, hogy a felsoroltak egyike sem játszhatott többé a magyar válogatottban, míg Szoboszlai természetesen Liverpoolból is lehet a nemzeti csapat 10-ese és kapitánya, sőt. S miközben a többi említett magyar futballsztár sikereit a kommunista diktatúra médiája titkolta a magyarok elől, a Liverpool magyarjának meccseit mindannyian követhetjük a közvetítések révén.

Arra pedig a mi – keserű futballtapasztalatok során edződött – nemzedékünk egyszerűen nem is talál sem szavakat, sem viselkedési mintákat, hogy miként kellene megélnünk, amikor a válogatottunk és a Ferencváros is veretlenül jut tovább a csoportjából. Igaz, a Klaksvík elleni kínos megtorpanás vagy a montenegrói 0–0 elbizonytalaníthatott bennünket, ám a folytatás mindkét esetben szokatlanul meggyőző volt. Azt követően, hogy a Fradi legutóbb megérte a tavaszt (1975-ben), majdnem fél évszázadot kellett várnia a következő ilyen bravúrra. Most meg kétszer egymás után sikerült. Amikor a válogatott legutóbb, 37 éve egyenes ágon kijutott egy nagy tornára, a mexikói vb-re, az utolsó, a továbbjutás szempontjából már nem fontos hazai selejtezőjét elveszítette, ám most ezt is megnyerte.

A legjobb az egészben, hogy ha még a 2023-ban elért eredményeket is felül tudjuk múlni, az 2024-ben, futball Eb-n és olimpián, megint csak elképesztő, történelmi sikereket ígér...”

***

Nyitókép: ATTILA KISBENEDEK / AFP