„A flow segíthet hozzá az olimpiai álmainkhoz” – a női pólóválogatott kulcsjátékosa a Mandinernek

2024. február 04. 06:07

Az olimpiára való kvalifikáció utolsó esélyét ragadná meg női vízilabda-válogatottunk a február 4-én kezdődő dohai világbajnokságon. A nemzeti csapat kulcsjátékosa, az Eb-n kellemetlen szemsérülést szenvedő Kurucz-Gurisatti Gréta határozott célokkal vág neki a tornának.

2024. február 04. 06:07
Szabó Péter

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy a hollandiai Európa-bajnokság alatt egy ország aggódott a szeméért. Hogy van a látása?
Most már szerencsére minden rendben, de azt a néhány napot senkinek sem kívánom – mesélte Kurucz-Gurisatti Gréta a Mandiner érdeklődésére, akinek a horvátok elleni csoportmeccsen csapódott a szemébe egy lövés után továbblendülő kéz. – Először nem is tudtam hirtelen, mivel találtak el. Kiúsztam a partra, és azzal fogadott a doki, hogy vérzik. Kérdeztem tőle, hogy a bőr repedt-e fel, de mondta, hogy nem, úgy néz ki, belül vérzik. Rögtön bementünk az eindhoveni kórházba.

Egy gondolatom volt, hogy semmilyen műtétre ne legyen szükség. Miután megvizsgált az ottani szakorvos, akkor nyugodtam végül meg, amikor kiderült, „csak” a kötőhártya repedt meg.

Egy kis piros folt még most is van a szememen, lassan szívódik fel, de igazán fájdalmas csak pár napig volt. Akkor nem mentem vízbe. utána egy óriási úszószemüveggel legalább edzeni tudtam. Monoklim is volt, de más bajom szerencsére nem, tulajdonképpen olcsón megúsztam. Akartam még játszani az Eb-n, de mivel nem jutottunk elődöntőbe, a kapitányok nem akartak kockáztatni. Nem volt jó buli ez a sérülés, de ezzel a kihagyással most sokkal kiéhezettebb vagyok a játékra. Többször voltam már sérült, azt, hogy fáj, eltűröm, csak mindig azt kérem, ne legyen maradandó a károsodás. Illetve ennél is rosszabbul élem meg, ha nem lehetek hasznos tagja a csapatnak.

Ezt is ajánljuk a témában

Az tény, hogy kijutott Önnek a jóból.

Dunaújvárosban már többször megfordultam a szemészeten, jól ismernek ott. Most is meglátogattam őket, miután hazaértünk. Már a telefonban jelezték, hogy számítottak arra, hogy érkezem: hallották a hírekben, hogy van egy szemsérült a válogatottban...

Annak tudatában, hogy a magyar női vízilabda-válogatott ötödikként zárt a januári Eb-n, összességében milyen tanulságai vannak a hollandiai tornának?

Nem sikerült a terveinknek megfelelően ez a világverseny, így jogosak a kritikák. Az elmúlt években felépített magáról egy képet a női vízilabda-válogatott: egy összetartó, alázatos csapat, amely a végsőkig küzd, így mindig magunknak tehetjük széppé, illetve nehézzé is az aktuális viadalt.

A felkészülésünk tulajdonképpen jól sikerült, nem volt előzetes jele, hogy baj lenne. Keményen odatettük magunkat, mégis úgy érzem viszont, hogy ennek a csapatnak talán korán jött az Eb.

Fizikálisan és taktikailag felkészültünk, de mentálisan még nem voltunk készen. Már az első csoportmeccsen, a görögök ellen kibillentünk a világunkból, a nyitányon nem tudtuk megszerezni a kellő önbizalmat, és ez később is meglátszott. Nehéz volt beismerni, de a csapat elbizonytalanodott. Ezt kellett visszaállítani a világbajnokságra készülve.

Sikerült?

Az utóbbi hetekben nagy hangsúlyt fektettünk rá. Mentálisan kell késznek lennünk: nem szabad megijedni attól, ha kifelé jön a labda a kapufáról. Úgy érzem, most érkezünk meg arra az ideális állapotra, hogy minden összeálljon. Kevesebb külső személyt vontunk be, a csapat inkább belső erőforrásból szerette volna megoldani ezt a kihívást. Csapatépítő programok, mély beszélgetések, vicces feladatok, egymásra támaszkodás és összefogás.

Ilyen sűrűn még nem volt egymáshoz két ilyen fontos torna, az Eb után máris itt a világbajnokság. Hogyan sikerült a felkészülés a két kapitánnyal, Cseh Sándorral és Mihók Attilával?

Úgy érzem, jól beletanultunk, bár a mostani fejemmel olyan, mintha mindig ez a felállás lett volna a megszokott. Már 4-5 hónapja együtt vagyunk az új stábbal, Sanyi a fórokért és a videózásért felel, Attilához pedig a védekezés és a meccselés tartozik. Automatikussá vált a munkamegosztás, a háttérben jól működik, reméljük, hogy ezt a világbajnokságon is bizonyítani tudjuk.

A csapategység és a hit a helyén van, de amíg nem jutunk ki az olimpiára, addig minden meccs élet-halál kérdése lesz. Most az olimpiai kvóta a legfontosabb.

Az a cél, hogy megmutathassuk a saját játékunkat. Megkaptuk, hogy az Eb-n bátortalanok voltunk, de inkább úgy igaz, hogy a végsőkig ragaszkodtunk a rendszerünkhöz, senki nem akart előlépni. Nem az egyént helyeztük előtérbe, lövés helyett mindig továbbtettük a labdát.

Dohában nincs mese, lőni kell, mert a vb jelenti az utolsó esélyt a párizsi kvótára.

Motivál, hogy megnyerjük a világbajnokságot, de az Eb után főképp az a cél, hogy saját magunkat győzzük le. Ha a saját maximumunkat el tudjuk érni, akkor az elég. Eddig is elég volt. Ezt a flow-t keressük! Amikor nagyon klappol minden, amikor minden apró részlet összeáll, jönnek a bravúrblokkok, kisegítjük a társunkat, valódi élmény lesz a játék. Akkor bárkit le tudunk győzni! Minden meccsen ilyen élményt szeretnék. Azért az örömért dolgozunk, hogy visszakapjuk a legyőzhetetlenség érzését. Mint a tokiói olimpián. Ha így érkezünk meg Dohába, akkor nem lesz bennünk hiányérzet. Ezt a világbajnokságot most úgy kell lehoznunk, hogy büszkék legyünk magunkra!

Olyan, mintha valami óceániai négyesbe sodródtunk volna a vb-n. A csoportban sorrendben Új-Zéland, Szingapúr, majd Ausztrália következik.

Jó lesz lejátszani ezt a csoportkört, mert elkezdhetjük felépíteni magunkat, de a lényeg úgyis a kieséses szakaszban kezdődik majd. Mindenki tudja, hogy a vb-n ideális esetben az utolsó 4-5 meccs, amire mindenkinek minden idegszálával koncentrálnia kell. A figyelmünket elsősorban a saját teljesítményünkre kell fókuszálnunk. Jó játékkal önbizalmat szerezhetünk a hollandok vagy az USA elleni találkozóra, és ha benn vagyunk a négyben, akkor már lekerül a vállunkról a teher. Főleg, ha megvan a kvóta, ami hazánkban kötelező elvárás a magyar vízilabdázóktól!

Fotó: MTI/Illyés Tibor

 

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Dictator
2024. február 04. 08:20
Mandi! Nagyon kérlek, azonnal írd meg, ha megtalálták az eltűnt flow-t.
paracelsus-2
2024. február 04. 08:13
Felesleges, nagy szavak. Az elején nagy a szöveg meg a lendület. A gyengébbeket szarrá verjük, aztán újra meg újra koppanunk a tétmeccseken. Végül marad a harc a hetedik, szerencsésebb esetben az ötödik helyért. Csalódás, fogadkozás, végül megint pofára esés. Így megy ez évek óta.
ekeke1
2024. február 04. 06:31
" Ezt a flow-t keressük!" Én meg keresem hogy magyarul ezt mit is jelent...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!