Medgyessy: Nehéz levonni az EP-választásból messzemenő következtetéseket a magyar belpolitika jövőjéről
A volt miniszterelnök azt is kijelentette, hogy „természetesen ez nem ugyanaz az Európai Unió, mint az akkori”.
Ha egy emberrel együtt vagy, rá kell jönnöd, hogy mit szeret, mi zavarja őket, hogyan közelíts. Interjú.
„Milyenek a tapasztalataid az alanyaidról, azaz a 2002 és 2010 közötti miniszterelnökökről?
Ha egy emberrel együtt vagy, rá kell jönnöd, hogy mit szeret, mi zavarja őket, hogyan közelíts. Medgyessy Pétert zavarta a fotózás, nem érezte át a fotósok helyzetét, például, hogy egy kézfogásnál ki kell fordulni a fotósok felé, ő pedig inkább a másik fél felé fordult. Gyurcsány Ferenc odafigyelt, fontosnak tartotta a vizuális médiát, kameraérzékeny volt. Nem úgy mint például Berlusconi, aki mindig bedobott egy poént, egy exhibicionista akciót, legyen az extrém vagy röhejes: tudta, hogy kell magára irányítani a képi média figyelmét. Ha Gyurcsány érezte, vagy hallotta, hogy valakinek nem sikerült a felvétel, akkor megismételte a sajtó kedvéért. Bajnai Gordon zárkózottabb volt, de akármilyen kérés érkezett a fotósoktól, soha nem hárította el. Volt olyan, hogy egy külföldi úton egy komplett napot kellett dokumentálnom, de a magánszférát érintő képeket kerültem. De az a kép bejárta a sajtót, amikor Gyurcsány és a felesége aludt a repülőgépen. (...)
Mennyire őszinték a négyszemközti találkozók?
A koszorúzások, főhajtásokban tényleg tiszteletet érzel, néha megrendülést. Komoly dolog ott állni például az ismeretlen katona sírjánál. Ha már eljön ez a pillanat, az már kölcsönös elismerést jelent mindkét fél részéről és persze diplomáciai sikerélményt. A tárgyalóasztalnál a protokollnak megfelelő nyelvezettel disputálnak, s függ az emberi kapcsolattól is a hangnem. Bár sokszor pattanásig feszült a hangulat, de azért nincs Hruscsov-féle asztalverés. Politikusok között komoly barátságok alakulhatnak ki a szimpátián túl. Amikor a szentpétervári Konstantin-palotában voltunk Medgyessyvel, akkor Putyin javasolta, hogy nézzük meg az ottani Rákóczi-pincét, Az udvaron véletlen összefutottunk Berlusconival, aki csatlakozott. Tokaji bort kóstolgattak a kormányfők, oldottan beszélgettek, s persze azért reklámnak sem rossz, ha az olasz miniszterelnök tokaji címkés üveget tart a kezében. De Berlusconi egyszer még magángépet is adott a magyar stábnak, mert egy brüsszeli tárgyalás elhúzódott és másnap reggel már Rómában kellett lenni. Amúgy közös fotó nagyon kevés készült velem és a hírességekkel. Szeretek magam emlékezni a dolgokra, s nem képek alapján.”