Relativizáljunk!

„A másik: ha a bűnösöket egyszerűen bűnösnek, az áldozatokat egyszerűen áldozatnak tekintjük, akkor soha nem fogjuk tudni áttekinteni az életek teljességét. Mi volt Kádár akkor, amikor a recski áldozatok áldozatok voltak? Szintén áldozat, csak máshol tartották fogva. Előtte és utána meg bűnös volt, akárcsak prominens bűn- és áldozattársai, Aczél és Kállai. A recski kényszermunkások között volt bőven exávós, exrendőr. Olyik az egyik héten még az Andrássy úton vert, a másik héten már őt verték Recsken, a harmadik héten normásként, brigádvezetőként, besúgóként szolgálta fogvatartóit fogolytársaival szemben.

Ha a bűnösöket és az áldozatokat két különálló csoportnak tekintjük, melybe mintegy természetük szerint osztódnak szét az emberek, akkor semmit nem fogunk megérteni, nemhogy a történelemből, de a jelen bűneiből sem. A bűn nem a semmiből lesz, annak az egyik legfontosabb alapanyaga a bűnhődés, a szenvedés, az áldozati lét.

A bűn igen gyakran áldozatból lesz vagy áldozatok emlékéből. Semmit nem tud a bűnről és nem is tud tenni semmit ellene, aki ezt az összefüggést elmellőzi. Kurucok bűneiben labanc bűnök vannak és fordítva. ’48-as román, horvát bűnökben magyar bűnök vannak és fordítva. Magyar kisebbségeket üldöző bűnösök között elnyomott nemzetiségi exáldozatok vannak. Az úri Magyarország áldozatai és a Tanácsköztársaság bűnösei, a Tanácsköztársaság áldozatai és a fehérterror, a kereszténynemzeti kurzus, a nyilasterror bűnösei, mindezek áldozatai és a kommunista bűnösök között összefüggés van.”