Tanévkezdési dilemmák

„Másképp rendezkedik be a közoktatás, a rendteremtő, fegyelmező, kényszerítő eszközök pedig ennek megfelelően nagyobb hangsúlyt kapnak majd, mint a pedagógiai módszerek, hatások. Olvasok még máshol iskolaköpenyről, az egyházi iskolák nyújtotta hatások általánossá tételéről, honvédelmi ismeretekről, és tanfelügyeletről. Közben pedig ott vannak a pályázatok. TÁMOP, és mások is. Ott is vannak kiemelt fogalmak. Innovációk beépítése, fejlesztése, esélyegyenlőség biztosítása, tanári kreativitás, módszertani fejlesztések… tudásmegosztás…

Nem értem. Nem kellene ezeknek valahol összefüggniük? Találkozniuk? Beépülniük?

Ott központosítás, itt egymástól tanulás. Ott kényszerítő eszközök, itt hátránykompenzáló személyiségfejlesztés. Ott tanfelügyelet, itt módszertani innovációk. Ott bezárkózás egy merev rendszerbe, itt nyitás a világ felé. A pályázatíró iskolák pedig rémülten kutatnak a plusz források lehetősége között: van e még olyan tevékenység, amit tudnak végezni, amit eddig próbáltak, és hozzá tudják igazítani ahhoz a célrendszerhez, amit a pályázatok meghatároznak.

Attól tartok, egyre kevésbé fog sikerülni. A múlt elkezdődött.”