A második betiltott interpelláció

Tisztelt Miniszter Asszony! 

Az elmúlt hetek zömmel arról szóltak, hogy önök trafik-engedélyeket osztogattak. Alapvetően jobbos, szélsőjobbos hovatartozás kellett a győzelemhez. A zsírosabb, akár napi pár milliós bevételt hozó helyeken viszont csak olyanok kaphattak aranyérmet, akik valamilyen módon a mai főfideszes helyi főtótumfaktumok retyerutyájához tartoznak. 

A nyeréshez üzlethelyiség nem kellett. Eredendően csak annyi kellett, hogy az illető vállalja, hogy dohányt fog árulni, és imádja a Fideszt. Önök cserébe és utólag törvényileg megemelték a kötelező haszonkulcsot, s egyben mindenhol máshol betiltották a dohányermékek árusítását, tönkre vágva pár tízezer boltot, s ezek alkalmazottait, „hulljon a férgese” jeligére.

Ön, mint a Fidesz zsoldosa minden jel szerint készségesen kiszolgálja a további fideszes törekvéseket is, azaz immár nem csak dohányt, hanem alkoholt, szerencsejátékokat, újságokat és - hovatovább - nyalnivalókat is lehet majd kapni ezekben a boltokban. A „ki mit nyal” kategória egyelőre nyitottnak látszik, de az félő, hogy mindaz, amit ezekben a szpáhi-shopokban majd kapni lehet, például adómentes pálinkát, azt máshol betiltják. Ezek sorában bizonyosan gondolnak még a szex-kellékekre, a közkeletű lószerszámokra is, sőt, a jobbikos barátjaik kedvéért talán a péniszpumpára, avagy pucér vonaglásra alkalmas táncrudakra egyaránt. 

Kérdezem, vajon kiszámolták-e, hogy mekkora pusztítást végeznek ezzel a művelettel a vidéki Magyarországon? A kiadott engedélyek vajon elegendőek lesznek-e a bukás utáni strómanos életre készülő fideszes polgármestereknek, képviselőknek? Hisznek-e abban, hogy a 2014-ben kormányra kerülő demokratikus erők majd hagyni fogják, hogy a levitézlett csapataik megmaradjanak ezeken a fosztogatós pályákon? 

A múltkor, egy betiltott kérdésemmel azt is tudakoltam, vajon nem sül-e le a bőr a képükről? Azóta világossá vált a válasz: nem, mert önök eddig is arcátlanul, azaz az önök kedvenc fordulatával élve pofátlanul szórakoztak a magyar emberek megélhetésével. Bárkit nyomorba döntöttek, még a legnyomorultabbakat, a munkaképteleneket is megfosztották a járadékaiktól, csak hogy a közgépes maffiájukat degeszre tömhessék.

Azt is kérdezem hát, hogy hajlandóak-e önként sietni a történelem szemétdombjára, avagy előbb még megkísértik a „hatalom, vagy börtön” című vakmerő játékukat?