Pol Pot megye punkjai

„Nincs jobboldali kultúra, ez az igazság. Amit annak neveznek, vak támolygás és részeg kapaszkodás ismerősnek, népszerűnek és magyarnak vélt mintákba, klisékbe és pátoszos, kegyes hazugságokba. Szörényi Levente megmondta ezt már akkor, amikor Alföldire bízták az Istvánt: nem akart árvalányhajas giccset, márpedig ez a galeri mást nem tud. Az efféle rezsimek művészeti nyelve a giccs.

Ezért ez a rezsim nem tudja betölteni a kiszemelt pozíciókat megfelelő minőségű káderanyaggal. Nem azért, mert a baloldali kultúra erősebb és gazdagabb volna. Olyan sincs ugyanis. Alföldi Róbert, Eszenyi Enikő vagy Pintér Béla nem baloldali színházat csinálnak, csak kívül esnek a jobbos szektán. A szekta pedig természeténél fogva kisebbség, függetlenül attól, milyen csalásokkal és bűnökkel szerez aránytalan befolyást. Viszont eközben elhiszi, hogy ők maguk és a világ többi része, az két egyenlő halmaz. Pedig nem: van az ő görcsös, szorongó beszűkültségük, meg van a szabadság.

A kaposvári és a szentesi hallgatók is csak annyit tettek, hogy függetlenítették magukat a szekta tabujaitól. És ez világhírt eredményezett, és azokból a világhírekből nem az derül ki, hogy a rektor milyen tiszteletreméltóan konzervatív férfiú az ő dresszkódjával meg nemzeti elkötelezettségével, hanem hogy mekkora világraszóló idióta.”