Legalább itt nincs a szinte mindenhol irritáló NER-es kettős mérce
Miért mindig Izrael az emberjogi bírálat tárgya, és soha nem az ilyen atrocitások sokszorosát elkövető durvább rezsimeké?
Nem is beszélni kéne, hanem cselekedni, Pokorni úr.
„Pokorni úr rossznak tart egy törvényjavaslatot. A Miniszter úr nem beszélt vele előtte. Azóta sem. Sokféle gyerek van, sokféle tanulási út, a két tankönyv nem fedi le ezt a sokféleséget, személyre szabott fejlesztésre van szükség, ehhez kevés a két tankönyv, mondja Pokorni úr. Arról, hogy a frakcióban mit mondanak minderről, Pokorni úr nem akar beszélni, még az Oktatási Bizottság elnökeként sem.
A tekintetében valami egészen furcsa, szokatlanul őszinte szomorúság, egyáltalán: érzelem mutatkozik. Mintha legszívesebben odabújna a kérdezőhöz. Mint a gyerek, aki rosszat csinált, és nem meri elmondani, de szüksége van a szeretetre. Nem is beszélni kéne, hanem cselekedni, Pokorni úr. Nem kívánom én Önnek ezt a jót, mert nem érdemli meg, de mégis: mekkora hős lehetne! Hős? Igen! Egyszerűen csak tisztességes, az mifelénk már felér a hősiességgel. Én tudom, hova járatja a gyermekeit, magam is jártam abba az iskolába, és emiatt aztán tudom, hogy mi a problémája ezekkel a törvényekkel.
Fel lehetne állni. A majomnak is sikerült, sőt, még sokra is vitte, bízott a gerincében, és hogy elbírja majd a súlyt. Nem kell félni, meg kell próbálni. Lesznek majd nehéz percek, órák. Még az is lehet, hogy rettenetes lesz. De bele lehet majd nézni a tükörbe.”