Fulladjon meg Schiffer András lehetőleg máma még

„Ezt a könyvet nem volt érdemes megírni azért, amiért olvasni fogják, és nem lehet benne elolvasni azt, amiért érdemes lett volna megírni. Az LMP három éve ugyanis nem önmagában fontos (a hazai ökoszocilaizmus közelmúltjában kevéssé jártas olvasó nehezen is fog eligazodni az egymásra dobált nevek, helyek, események közt), hanem ha úgy fogjuk föl, mint egy modellt, amelyen keresztül bemutatható, hogy miként próbált igazodni az ellenzék és a közvélemény a 2010-ben létrejött Nemzeti Együttműködés Rendszeréhez. Ráadásul meginterjúvoltak rengeteg részletet kikotyognak, illetve tudatosan el is mondanak az ellenzékről, a Bajnai-projektről, az egyeztetésekről, az LMP-n belüli dilemmákról.

Kapunk viszont bőségesen schifferezést (nem minden nyilatkozótól, ezt hozzá kell tenni.) Az LMP frakcióvezetője, hol hidegfejű, elvtelen intrikusként tűnik föl, hol rögeszmétől szabadulni képtelen doktrinérként. Az egyik szerint képtelen úrrá lenni érzelmein, a másik szerint nincs is neki olyan. De mindenképpen agresszív, militáns bolsevik, aki kompenzál (vajon mit?), és még a farmerdzsekije sem divatos (nem vicc, ez elhangzik). Mindez egy jelentősen elmérgesedő viszonyról árulkodik, amit nem tudom, mennyire elegáns kiteregetni egy választási kampányban, de mindenképpen fals hivatkozási alapnak tűnik, amikor ugyanazok ugyanazzal a levegővétellel képesek érvelni a nemrég még lelkesen leprázott politikusok elviselése mellett, mondván, hogy a szent cél érdekében ezt is ki kell bírni. Az Lehet Más a Politikát tehát aligha személyi konfliktusok feszítették szét.”