Van olyan, hogy katolikus fogamzásgátlás és családtervezés?

2015. február 23. 16:05

Hamarabb válik „rendetlenné" az a házasság, ahol félnek vágyaik megélésétől, mint az, ahol Isten-adta ajándékként ünneplik szexualitásukat.

2015. február 23. 16:05
Szabó Lilla
Talita

„Mi az én problémám a fogamzásgátlással kapcsolatos katolikus elvekkel? Az, hogy a tiltások indoklása néhány esetben sántít vagy érthetetlen.


Természetesen elfogadhatónak és egyértelműnek érzem azoknak a fogamzásgátló módszereknek a tiltását, amelyek bármilyen formában, tudottan vagy tudattalanul abortuszt idéz(het)nek elő. Ide tartoznak a méhbe helyezhető eszközök, a hormontartalmú tabletták legnagyobb része, amelyek a megtermékenyült petesejt beágyazódását gátolhatják. Világos az is, hogy azok a gyógyszerek, amelyek csak rengeteg mellékhatás rizikójával alkalmazhatók, és megváltoztatják a női szervezet működésének egészséges rendjét, nem vállalhatóak egy keresztény ember számára, akinek a testét úgy kell(ene) őriznie, mint a Szentlélek templomát. Ugyanez az érv szólhat – többek között – az átmeneti vagy végleges sterilizáció ellen is.

A problémák a gumióvszerrel és a pesszáriummal kezdődnek, amelyeknél az egyházi tiltás alapja az, hogy...

1. Elválasztják az aktust annak legfontosabb és természetes céljától, a gyermeknemzéstől, mert megakadályozzák a foganást.

»Valahányszor pedig a házastársak fogamzásgátló módszerrel élnek, szétválasztják azt a két tartalmat (ti. aktus és gyermeknemzés), melyeket a teremtő Isten a férfi és a nő természetébe és nemi egyesülésük aktusába oltott, s úgy viselkednek, mint akik ‘felülbírálják’ az isteni tervet, s „kilúgozzák", illetve lefokozzák az emberi nemiséget.« (FC 32.)

Ezzel szemben: A szexuális egyesülésnek fontos, de nem kizárólagos célja a gyermeknemzés, és ezt a II. Vatikáni Zsinattól keletkező dokumentumok sem tagadják: »A házasság azonban nem csupán az életadásra alapíttatott, hanem a személyek közötti fölbonthatatlan szövetség épp úgy igényli, mint a gyermek java, hogy a házastársak kölcsönös szerelme helyes módon jusson kifejezésre, fejlődjön és érlelődjön.« (GS 50.) Ha kizárólagos cél lenne a szaporodás, akkor mi, nők olyan termékenységi ciklussal rendelkeznénk, mint pl. a macskák: csak és kizárólag a termékenység idején lennénk képesek közösülésre. Mi azonban az évnek bármelyik napján képesek vagyunk erre, tehát a terméketlen napjainkon is. A szexuális vágy a termékenységtől függetlenül, sőt még a várandósság idején is jelentkezik, és egészséges emberek esetén nincs akadálya a szeretkezésnek. Ez is egyértelművé teszi, hogy a szexuális együttlétnek nem kizárólagos célja a gyermeknemzés. De akkor mi még? A tapasztalat megadja rá a választ: a férfi és a nő szerelmét-szeretetét és az egymáshoz tartozás érzését mélyíti el. 

Ma már ezt megerősítették a tudományos kutatások is: szeretkezéskor mindkét résztvevőben oxitocin hormon szabadul fel, amely csökkenti a félelemérzetet, növeli az egymás iránti bizalmat és a ragaszkodást. Vagyis a szexuális kapcsolat révén maga a természet segíti a monogámiát, fokozza a pár összetartozását. A testi »eggyé válás« és az átélt egyéb közös élmények alakítják ki a házaspárokban azt az érzést, hogy »csont a csontomból és hús a húsomból« (Ter 2, 23) és hogy »egymáshoz illő segítőtársak« (Ter 2, 18 és 20). Minél ritkább a teljes testi együttlét, annál kevésbé érvényesül ez a – hormonok által is befolyásolt – hatás. Az Egyház is fokozatosan ráérzett az elmúlt száz évben a vonzalommal és szeretettel teli (és nem csupán a kötelességnek és az egyházi-társadalmi konvencióknak megfelelő) házasság fontosságára: a férfi-nő kapcsolattal foglalkozó dokumentumok egyre többször említik a pár szerelmét, az egymást is kiteljesítő házastársi szeretet és kölcsönös önátadás fontosságát. (GS 49., HV II. 2., TT 17.)

2. A házasságnak nyitottnak kell lenni az életadásra. Az eszközöket alkalmazó fogamzásgátlás ezt nem teszi lehetővé, a természetes családtervezés módszere viszont igen.

Mélységesen igaz, hogy a házasságnak nyitottnak kell lenni az életadásra. Ha Isten gyermekkel ajándékoz meg, azt nem utasíthatom vissza. Az emberi döntés nem gátolhatja meg Isten akaratának teljesülését – nem is tudná meggátolni azt. A házasoknak kellő alázattal, de józan ésszel és nyitott szívvel kell meghatározniuk saját kapcsolatuk és családjuk teherbíró képességét – ettől függ, hogy hány gyermek vállalására mondhatnak tudatosan igent. Az ő esetükben így hangzik az életre (és Isten tervére) való nyitottság: »Uram, mi úgy véljük, nem bírunk el több gyermeket, ezért nem szeretnénk többet szülni. De legyen meg a Te akaratod, akár a miénk ellenében is! Elfogadjuk, ha Te mégis több gyermeket rendelsz nekünk.« A családtervezés céljára használt eszközök egyike sem száz százalékosan gátolja meg a foganást. De Istennek erre a hibaszázalékra sincs szüksége, ha gyermeket akar fakasztani egy férfi és egy nő szerelméből, mert számára semmi sem lehetetlen.

Ami pedig a kétféle módon védekező (kizárólag  TCST-t használó vagy nem abortív eszközöket is használó) házaspárok lelkületét illeti, az indíték és a hozzáállás mindkét esetben ugyanaz: a nem kívánt gyermekáldás elkerülése, ám a mégis megfogant gyermek elfogadása. (...)

4. A természetes családtervezés megfelel a természet rendjének, a fogamzásgátló eszközök alkalmazása viszont nem felel meg.

Ellentmondást látok abban, hogy az élet szinte minden területén használjuk az emberiség által kifejlesztett eszközöket, gyökeresen átalakítva ezzel a régi, természetes folyamatokat – csak éppen a családtervezés terén tilos? A társkeresésben például igénybe vehetjük az internetet, a betegségek leküzdésében a gyógyszereket, az élet meghosszabbításában az infúziót, a lélegeztető gépet – ezek gyökeres beavatkozások a korábbi természetes rendbe, ráadásul az élet leglényegesebb területein! Nem értem tehát, hogy ha a házaspár felelősséggel és nem önző indokból úgy dönt, nem szeretne több gyermeket, miért ne vehetné igénybe ezen a területen is a legújabb technikai lehetőségeket (persze az abortusz tilalmának megfelelve). (...)

7. »A születésszabályozás helyes és tisztességes gyakorlása elsősorban azt követeli a hitvesektől, hogy (...) önmagukon és indulataikon tökéletesen tudjanak uralkodni.«

Így folytatódik az idézet: »Az értelem és a szabad akarat ösztönök feletti uralmához kétségtelenül aszkézisre van szükség, hogy a házasélet sajátos szeretetének megnyilvánulásai a helyes rendnek megfeleljenek: erre az aszkézisre különösen az időszakos önmegtartóztatásban van szükség.« (HV III.3.)

Ezzel szemben a házasságban nem az aszkézis teremti meg a helyes rendet! Legalábbis nem a mesterségesen gyakorolt aszkézis, amely a szüzesség életállapotának eszköze és útja. Persze a házas életforma is bőven hoz olyan helyzeteket, amikor a házas feleknek nincs más lehetősége, mint az aszkézis: például a szexuális önmegtartóztatás egyikük betegsége idején, a nő menstruációja vagy veszélyeztetett terhessége esetén; a lemondás saját kényelmükről, érdekeikről a gyermekek javára, stb. De ezeken a természetes eseteken túl a házasság éppen az az egyetlen terep, ahol férfi és nő bátran élhet Isten-adta ösztöneivel, vágyaival, mert a hűség és az egymás iránti tisztelet védő burokként körbe veszik természetes ösztöneiket. A házasság ugyanis szentség, amelyben a férfi-női nemiség az Istennek tetsző, legmagasabb rendű kiteljesedését és szabadságát élheti meg. Hamarabb válik »rendetlenné« az a házasság, ahol félnek vágyaik megélésétől, mint az, ahol Isten-adta ajándékként ünneplik szexualitásukat.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 196 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kiscsillag
2015. március 24. 11:39
Folytatom: "Papi pedofíliabotrány: több száz áldozatnak fizetnek Mintegy 20 millió dollár (5,5 milliárd forint) kártérítés kifizetését hagyta jóvá az Egyesült Államokban egy szövetségi bíróság az egyik katolikus egyházmegye papjai által évtizedekkel ezelőtt elkövetett szexuális visszaélések több száz áldozatának. Terry Myers bíró helyi idő szerint szerdán hitelesítette azt a tervet, amelyet a Montana szövetségi állambeli Helenai egyházmegye dolgozott ki a papjainak tulajdonított pedofil bűncselekmények mintegy 380 sértettjének panaszaira válaszul. Az áldozatok közül 235-en az egyházkerület mellett egy apácarend tagjai ellen is feljelentést tettek. George Leo Thomas helenai püspök, aki megjelent az Idaho államban tartott bírósági meghallgatáson, mélységes sajnálatát fejezte ki a visszaélések miatt. A Helenai egyházmegye a tervek szerint minimum 2500 dollárt (közel 700 ezer forintot) fizet ki minden egyes panasz után, de Ford Elsaesser ügyvéd szerint a kompenzáció átlagos mértéke fejenként 40 ezer dollár (11 millió forint) körül lesz, sőt aki az Orsolya-rendi apácák ellen is panaszt tett, 55-60 ezer dollár (15-16,5 millió forint) kártérítés számíthat. A kompenzációs csomagon belül 900 ezer dollárt (mintegy 250 millió forintot) elkülönítenek azoknak az áldozatoknak, akik eddig még nem jelentkeztek. A bírósági dokumentumok szerint a szexuális visszaélések nagy részét az 1930-as évektől az 1970-es évekig követték el. Az áldozatok átlagéletkora a történtek idején 10 év volt. A felperesek körülbelül fele nő, többségük jelenleg 50-69 év közötti. " http://www.hirado.hu/2015/03/05/papi-pedofiliabotrany-tobb-szaz-aldozatnak-fizetnek/
MOPO3OB
2015. március 23. 15:51
Érdekes, gondolatébresztő írás. A katolikus dél-európai országokban vannak legkatasztrofálisabb szinten a születési statisztikák. Érdemes lenne ennek okaival is foglalkozni.
Csomorkany
2015. március 14. 18:33
Spanyolországot valóban nem, de Olaszországban más a helyzet: még mindig 30% körül van a heti templombajárók aránya, és a radikális egyházellenesség - bár jelen van - erős kisebbség.
acido domingo
2015. március 14. 18:31
'ráadásul megírtam: a világ dolgaiba ne szóljanak bele' Te amúgy kinek képzeled magad? Sztálin és Kim Ir Szen szerelemgyerekének?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!