A liberálisok és a félreértett tolerancia

„A tolerancia mai liberális értelmezéséről tárja elénk a dilemmát Jeremy Neill március elején megjelent cikke a The Witherspoon Institute Public Discourse oldalán: vajon elég-e, ha csendben megtűrjük egymást, vagy létezik egy ennél szabadabb és gyümölcsözőbb út is?

A mai liberális gondolkodók hajlamosak félreértelmezni a tolerancia fogalmát. Ők egy lecsupaszított, leegyszerűsített elméletről beszélnek, ami néhol megpróbál ragaszkodni a gyökereihez, míg máshol azon küzd, hogy levethesse azokat. Szerintük a másikat tolerálni annyit jelent, mint hagyni, hogy olyan életet éljen, amilyet szeretne − addig a pontig, ameddig nem okoz ezzel másoknak kárt. A modern társadalmak összetétele, az emberek, akik együtt élnek egy épületben, egy emeleten, de nem ismerik egymást; vagy a szomszédok, akik csak látásból tudják, ki lakik mellettük, rásegít erre az elméletre, ami a békés együttélést próbálná reklámozni. Ha visszanyúlunk John Rawls gondolataihoz, látható, hogy ő még egy ennél bonyolultabb képpel dolgozott.

Rawls azt mondja, a tolerancia nem csupán egymás élete felett való szemhunyás, sokkal inkább egymás elfogadása és segítése. Egyfajta emberi kapcsolat épül ki az ő modelljében a tolerált és a toleráns között, amivel találkozhatunk a klasszikus elméletben is. (...)

A liberális tolerancia elmélet két területre osztja az életet: magánélet és közösségi élet. Hasonlóan a klasszikus gondolatokhoz, itt is megjelenik a kettősség; ugyanakkor ez még nem ok arra, hogy a modern felfogásra is olyan részletgazdag és élettel teli gondolatmenetként tekintsünk, mint a keresztény gyökereken alapuló nagy testvérre. A liberális hozzáállás földhözragadt és praktikus eszméket hirdet, míg a klasszikusok az egymás közötti jóra törekedtek: arra, hogy mindenki megtalálhassa a számára tökéletes életet, egymást segítve az úton.”