Nem lehet mindig az erő nyelvén beszélni

„Az Európai Unió és a NATO tagjai vagyunk. Miért olyan égetően fontos a szuverenitásunk állapotának boncolgatása? Éppen annyira vagyunk szuverének, mint bármelyik más uniós ország.

Csak első ránézésre. Ahhoz, hogy az Európai Unió és a NATO tagjaként Magyarország valóban szuverénnek érezhesse magát, négy területen kell erős befolyással rendelkeznünk. Nem mondom, hogy kizárólagos befolyással, mert az a modern világgazdasági körülmények között nem lehetséges, és azt sem mondom, hogy versenytől megkímélő módon, mert az sem lehetséges. Az egyik a bankszektor. Itt jól állunk, a magyar tulajdonrész aránya ebben a szektorban már meghaladja az ötven százalékot. A másik a média, mert nem szuverén az az ország, ahol a közgondolkodást alakító eszközök többsége külföldi kézben van. Itt állhatnánk jobban is. A harmadik az energiaszektor, ami a bankokhoz hasonlóan lassan már rendbe jön, és tovább javul majd. A negyedik pedig a kereskedelem, különösen az élelmiszer-ipari kiskereskedelem, ahol szintén távol van még a cél. Ezt a négy területet korábban egytől egyig átjátszották külföldi tulajdonba, így Magyarország szuverenitása csak államjogi természetű lehetett. A valóságos önrendelkezéshez gazdasági tényezők és a külföldi gazdasági és média­erőcsoportok által nem befolyásolható politikai osztály is kell. Ausztria vagy Hollandia jó példák lehetnek Magyarország számára. Ahhoz, hogy 2010 után ezeken változtatni tudjunk, erőre volt szükség, nagy erőre, hiszen a szuverenitásunkért folytatott harcot egy gazdasági összeomlás utáni válságkezelő politikával kellett ötvözni. Az erő megvolt, használtuk is, a választók felhatalmazása alapján, de nem lehet mindig az erő nyelvén beszélni. Nem lehet állandóan hadba hívni, segítségért mozgósítani egy egész országot. Világossá kell tenni, hogy a küzdelem nem öncélú, hanem a kiegyensúlyozott, derűs és sikeres Magyarországért folyik. Öt év erőpolitika felhasználta és kimerítette az ország ilyen típusú energiatartalékait. Most már meg kell mutatnunk, hogy mi volt az értelme ennek a rengeteg harcnak. Sőt, a küzdelmek hasznának is látszódnia kell minden szinten, a családi költségvetésektől a közélet állapotáig.

Hiteles tud-e lenni a figyelmes Fidesz? Ha valaki mindennap pofozkodni jár a kocsmába, az elől akkor is félreugranak, ha tortát hoz.

A politikában semmi nem történik egyik napról a másikra. A kommunisták talán hitték, bár a vége felé már ők sem, hogy kiadnak egy párthatározatot, és azonnal megváltozik a párt politikája és az emberek véleménye is. Minden politikai folyamat lassú és lépcsőzetes, én az új költségvetés elfogadását vélem olyan mérföldkőnek, ami után a változások felgyorsulhatnak.(...)

A Jobbik jelentette veszélyek között említette azt a bizonyos »szabaduljunk meg tőlük« alapú politizálást. A Fidesz nem éppen így viselkedik a bevándorlás kérdésében?