Az európai jog lehetséges válaszai a terrorizmusra

2015. november 30. 15:23

A terrorizmus csak a jéghegy csúcsa. A felszín alatt rejtőző 9/10 részt nem lehet pusztán jogalkotással kezelni.

2015. november 30. 15:23
Lukácsi Tamás
MTA TK

„Milyen válaszokat adhat az EU joga a mindennapjaink részévé váló terrorizmusra? Érdemes megvizsgálni a kérdést, mert vannak félreértések e téren. A magyar sajtóban pl. azt olvastam, hogy a molenbeeki helyzet azért mérgesedhetett el, mert sem a belga hatóságok, sem az »EU-s bürokraták« nem foglalkoztak vele. Az utóbbiak nem is tehetik! Egy »EU-s bürokratának« akkor lehet bármi hatása Molenbeekre, ha odaköltözik, elindul a helyhatósági választáson (amire az EUMSZ 22. cikkének (1) bekezdése alapján joga van), megválasztják, és szavaz a helyi képviselőtestületben. (...)

Véleményem szerint a probléma nem is a jogszabályok hiánya. A merényleteket, illetve a belga és francia rendőrségi és katonai fellépést követve úgy tűnik, hogy inkább jogalkalmazási kihívással állunk szemben. Ezen a téren az EU eszközei rendkívül korlátozottak. Míg az Europol vagy az Eurojust segíthet a bűnüldöző hatóságok közötti koordinációban, az EUMSZ 88. cikkének (3) bekezdése értelmében kényszerítő intézkedések alkalmazására kizárólag nemzeti hatóságok jogosultak. A 276. cikk pedig kizárja, hogy az EU Bírósága felülvizsgálhassa a tagállami rendőrségek és bűnüldöző szolgálatok intézkedéseit vagy a közrend fenntartásával és a belső biztonság megőrzésével kapcsolatos tagállami hatáskörök gyakorlását.

A labda tehát a nemzeti hatóságok térfelén pattog – illetve mégsem teljesen. Érdemes néhány szót ejteni a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának szerepéről is. A molenbeeki események fényében elgondolkodtató pl. egy ítélet, amely szeptember végén született, és akkor nem is keltett különösebb feltűnést. A Bouyid v. Belgium ügy egy kis ablakon át bepillantást enged egy »érzékeny« brüsszeli kerület mindennapjaiba. A tényállás szerint Said és Mohamed Bouyid urak felpofozódtak, miután rendőri intézkedés során kihívó és tiszteletlen magatartást tanúsítva megtagadták személyazonosságuk igazolását. Az eset kontextusát az igazságszolgáltatás számára nem ismeretlen Bouyid család és a helyi rendőrség közötti »feszült viszony« adja. Az ítélet szerint Belgium megsértette az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (EJEE) 3. cikkét (kínzás tilalma), mivel megalázó bánásmódnak vetette alá a panaszosokat, akik összesen 20000 euró kár- és költségtérítést kaptak.

Az ítélethez három bíró csatolt különvéleményt. A rendőrségi erőszak szerintük is elfogadhatatlan, és megfelelő – fegyelmi vagy büntetőeljárásban megállapított – szankciókkal kell büntetni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden rendőrségi túlkapás egyben az EJEE 3. cikkének megsértését is jelenti, hiszen ahhoz a túlkapásnak kellőképpen súlyosnak kell lennie. Eközben figyelemmel kell lenni az eset körülményeire és a sértett esetleges kihívó magatartására is. A különvélemény 7. pontja szerint: »We fear that the judgment may impose an unrealistic standard by rendering meaningless the requirement of a minimum level of severity for acts of violence by law-enforcement officers. (...) To conclude as the majority have, that in any such incident the State will be responsible for a violation of the victims' fundamental rights (...) is in our view a clear underestimation of the various difficulties that may be encountered in real-life situations«.

Akár egyetértünk az ítélettel, akár nem, egy következtetés nem kerülhető el. Az utóbbi hetek híreiben szereplő belga és francia külvárosok problémája sokrétű: keverednek benne a közbiztonsági, kulturális és társadalmi elemek. A terrorizmus csak a jéghegy csúcsa. A felszín alatt rejtőző 9/10 részt nem lehet pusztán jogalkotással kezelni, az pedig különösen nem várható el, hogy Molenbeek vagy Seine-Saint-Denis polgárainak életét EU-s irányelvek fogják elviselhetővé és biztonságossá tenni.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 20 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
drkovax
2016. január 13. 12:13
De. Nem csak őket kell fölpofozni, hanem a területileg illetékes TASZ-t is, aki kioktatta és képviselte őket, meg esetleg a bíró kar tagjait is ...
Antigoné
2016. január 13. 12:13
Szegény rendőrök! Máskor tessék őket szépen megsimogatni, ha nem akarják igazolni magukat. No persze, akkor meg feljelentenek benneteket zaklatásért. Nincs (jó) megoldás.
madarasi.abel
2016. január 11. 06:18
Pedig: ha valami szarul működik, arról az EU tehet. Ha valami jól, arról személy szerint Orbán Viktor. A többi csak akadémiai mellébeszélés.
Valaki2
2016. január 10. 20:02
Átolvastam a cikket, de teljesen értelmetlen. Az bíróság döntése arról szól, hogy a tisztelt fiatalember nem akarta igazolni magát, erre a rendőr meg összeverte. Ez nyilvánvalóan törvénytelen, ugyanis a rendőrnek nem az a dolga, hogy összeverje az embereket, ugyanis a kényszerítő intézkedésre van egy procedúra, amit végre kell hajtani, és ez gondolom elmaradt. (...felszólítom, hogy igazolja magát, ha nem tudja, akkor beviszem. Ha ellenáll, akkor kényszerítő intézkedést fogok alkalmazni amíg az ellenállását meg nem töröm, .. valami ilyesmi) Ettől függetlenül, a probléma szerintem ott van, hogy tudják hogy kik azok, akik az IÁ-ban harcoltak. Ezeknek az embereknek már réges régen a 30 éves fegyházbüntetésüket kellene tölteni emberiség ellen elkövetett bűncselekmények miatt. Ehelyett mi van? "jól megfigyelik" őket. Hát ezzel van itt a gond.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!