Nem a vígjáték az egyetlen nézhető magyar filmes zsáner

2016. április 15. 11:47

Ezen jelentéktelen butaságok mellett azonban csak dicsérni lehet a filmet, Madarász Isti megmutatta, hogy igenis lehet zsánerfilmet készíteni ma Magyarországon a vígjátékokon kívül is, ha az ember nagy odafigyeléssel és a műfaj szabályait betartva rendez.

2016. április 15. 11:47
Muchichka László
Mozi24

Itt kezdődik főhősünk robinzonádja, újra és újra éli át az eseményeket, ahogy egy időhurkos filmtől el is várható, magában rejtve a sorozatos újrapróbálkozások miatt a jellemfejlődés lehetőségét, ami hiába történik meg, túl hirtelen és ad hoc módon érkezik. Ádám nagyon sokáig egy seggfej, s ez hiába változik idővel, a néző nehezen tud érzelmileg kötődni a szereplőhöz.

Ez pedig főleg azért baj, mert a fentebb már említett Primerrel ellentétben a Hurok közel sem olyan ijesztően rideg és absztrakt, hogy ne lett volna idő elmélyíteni a karaktert. És sajnos Anna sem különb, ő a kiszolgáltatott, szomorú nő archetípusa, aki a filmidő nagy részében szenved vagy picsog.

Sőt, Dezső sem jobb: Anger hiába hozza zsigerből a főganét (szinte ugyanazt, mint az Aranyéletben), felnyírt haja inkább vicces, mint félelmetes, ráadásul hitelteleníti karakterét, hogy bárhol fegyvert ránt. Amit értek, hogy amerikai zsáner, de azokban a filmekben is idegesít, ha tét nélkül előkapja valaki a revolverét.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!