Dan Abnett: Légió

„Abnettnek volt egy remek ötlete – vagy a Games Workshopnél valakinek, akinek a 40.000-es univerzum szereplőinek háttértörténelmét kellett kidolgoznia még valamikor régen. Volt egy fix pontja, ahová el kellett érnie a történettel, egy áll-leejtős csattanó, és annak az érdekében, hogy az az egy jelentős drámai momentum a legnagyobbat szólja, mindent bevetett. A nurthének káoszfertőzöttsége az egyetlen pont, ami nagyjából az egész könyvben rögtön tudható, ám a Birodalmi Flotta néhány tagjáról, de főleg a háttérben bujkáló nagyobb csoportokról a cselekedeteik és a párbeszédeik alapján egyszerűen nem lehetett eldönteni, hogy a könyv végén majd a jók (a Császár) vagy a rosszak (Hórusz) táborát fogják erősíteni. Akár akaratuk, személyiségük vagy vágyaik ellenében is. Ez a konstans bizonytalanság pedig jót tett a regénynek.

A szereplők most is a megszokott kiváló minőségben és mélységben – nem igazán részletesen – lettek kidolgozva, és a szerző stílusa továbbra is szórakoztató, könnyen olvasható szövegtörzset eredményezett jó néhány hangulatos párbeszéddel. A várakozásaimmal ellentétben viszont, ahhoz képest, hogy a regény egy háborús konfliktus kellős közepén játszódik, alig egy-két akciós rész van a kötetben, ilyen tekintetben – a Gaunt Szellemei sorozathoz képest például mindenképpen – talán nem túlzás egy kisebb csalódást felemlegetnem. De nincs semmi baj, a szerző következő háborús regénye, a szintén a Warhammer világában játszódó Kétfejű Sas már meg is jelent magyarul a Tuan gondozásában. A légi csatákról szóló kötet valószínűleg hozza majd azt az élményt, ami ebből (nekem) most hiányzott.”