Volt szerencsém látni Lukácsy György filmjét, az 1968 – Egy szerelem rekonstrukciója című alkotást
Nem az 56 utáni megtorlós-vérengzős kor volt ez, hanem már az a Magyarország, melyhez a mai közelebb van, mint az 56 utáni vérengzős.
Nincs sztori és nincsenek karakterek. Az Arrival intellektuális élvezet, nem emocionális. Nem szórakozol rajta, hanem végignézed, és követed a felfedezés útját.
„Az Arrival érdekes és elgondolkodtató film, de nem megragadó. A két legnagyobb problémája, hogy konkrétan nincs sztorija és nincsenek karakterei. Jönnek az idegenek, és feltesszük nekik a kérdést, miért vagytok itt? Ebbe az egymondatos, lényegében az egész filmet lefedő »sztorileírásba« sikerült beleszuszakolni egy zakkant katonát és egy kínai tábornokot (tévéhiradókon keresztül), de aztán ennyi. (…)
Nincs sztori és nincsenek karakterek. Az Arrival intellektuális élvezet, nem emocionális. Nem szórakozol rajta, hanem végignézed, és követed a felfedezés útját. Tetszetős, de csak annyiban mozifilm, hogy vászonra került, és a tuba Dolby Sztereóban megremegteti a széksorokat. Sajnálom, hogy ezt a remek ötletet olyan elcsépelt fordulattal fejelték meg, mint a »kínaiak lőni fognak«, vagy a már említett zakkant katona (akinek próbáltak tizenöt másodpercben valami motivációt adni, de elég hiteltelenül).
Egyszóval az idegenekkel folytatott kommunikáció jobban ki lett dolgozva (bár ott is csak a látvány, mintsem az elmélet), mint a történet vagy a karakterek. A kommunikáció ötletéért, a megvalósítás eleganciájáért érdemes beülni a filmre, de nem ez lesz az a mozi, amit ezerszer is megnézünk. De persze ez már valahol ízlés dolga.”