Én, mi, mindenki – nem csak Oscar-díjas, de iszonyúan fontos is ez a film

2017. február 28. 12:12

Ilyen mély mondanivalójú magyar film 90 percesben is rég készült, abban biztos vagyok.

2017. február 28. 12:12
Balogh Gábor
Balogh Gábor
Alfahír

Első blikkre Erika néni egy erőszakos, karrierista, sunyi luvnya, akit csak a siker érdekel, és ezért képes megalázni a gyerekeket és megrontani a lelküket. De ettől még a fausti alku, amit ajánl (ha csalsz, és kussolsz róla, te is részesülhetsz a győzelem gyümölcséből) az egész felnőtt társadalom működésének kvintesszenciája, mióta világ a világ. Ebből a koordinátarendszerből a szenteken és gurukon kívül még senkinek sem sikerült kitörnie. Itt csak arra törekedhetünk, hogy a romlottság tengelyén minél beljebb maradjunk úgy, hogy a haszonén minél feljebb jussunk. Napról napra, hétről hétre újra el kell helyeznünk magunkat ebben a képletben. Felnőttek vagyunk, ez a dolgunk. De a gyerekeknek nem. A srácokat, ameddig csak lehet, ki kell hagynunk ebből, mert nekik az a dolguk, hogy tiszták legyenek, és feketén-fehéren, igazságban és nem igazságban lássák a világot. 

Amiért azonban valóban érdemes volt elkészíteni ezt a filmet, és amiért iszonyú király dolog, hogy ezt most milliók láthatják világszerte, az a befejezés. Mert itt már nem csak arról van szó, hogy mi az igazság és a nem igazság. Hanem, hogy mi az igazságos. Hogy elengedhetjük-e a gyengébbek, a szerencsétlenebbek a „nem olyan jók” kezét, hogy az erősebbek, a szerencsések, az »olyan jók« előrébb juthassanak? Hogy mi a dolguk az erőseknek, és szerencséseknek: előreszaladni, vagy megragadni a gyengék kezét, és húzni őket előre - vállalva ezzel akár a lassabb haladást is: Mi a fontosabb: én, mi, vagy mindenki?  

A magyar társadalom majd' minden nyomorúsága visszavezethető arra, hogy számunkra hosszú évtizedek óta legfeljebb a nagyon szűken értelmezett »mi«, és egyre többször már csak az »én« létezik. Rengeteget beszélünk szociális igazságról, hazáról, nemzetről - és közben elfeledkezünk arról, hogy csak olyan igazság, csak olyan haza, és csak olyan nemzet létezhet, amelybe mindenki beletartozik. A csak erősek igazsága nem igazság, legfeljebb rezsim, a csak szerencsések hazája nem haza, legfeljebb ország.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tango47
2017. május 15. 19:21
A posztoló álma ezek szerint: mindenki vállalja, hogy a leggyengébbhez alkalmazkodik? Vegyük már tudomásul végre, hogy mindenkit más képességekkel látott el a Teremtő, ezért nem azonosak az érvényesülési lehetőségeink. A szabadság, egyenlőség és testvériség jelszavával nagyon sok testvért fejezett le a nyaktiló. Aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, az hallgasson állandóan hamisan éneklő kórusokat! (Ha bot füle van akkor persze ez nem nagy büntetés.)
raber
2017. március 08. 16:42
Lehet, hogy velem van a baj, hogy mindenről ugyanaz jut eszembe... A svédek liberalizmusát, és annak beteges voltát vélem felfedezni a történetben. (A rendező nyilatkozta, hogy a barátjával Svédországban történt meg a suliban az alapsztori.) A svédek most is ugyanezt csinálják a migrációval. Mindenki jöhet korlátozás nélkül- ez nem kérdés. És nem hajlandók meglátni ennek a következményeit. Az alkalmazottakat a rendszerben rákényszerítik a kussolásra, a magas szinten való működésre, mintha mi sem történne. És a végén az alkalmazottak, a gépezet részei viszik el a balhét, amiért csak próbáltak alkalmazkodni.
Antigoné
2017. március 06. 00:37
Szerintem a közösségválasztás nem volt tökéletes. Két kórusban énekelek, egyikben sem lenne jó hamis hangokat hallani, elrontanák a harmóniát, mely minden zene alapja (most nem a kakofóniáról beszélek). Mellesleg: a főszereplő kislány nem is tudta jól eljátszani a hamis éneklést, valószínűleg nagyon stabil, szép hangja van. Ergo: Nem indulnék rajzversenyen vagy rúdugrásban, mert nincs hozzá tehetségem. Minden gyerekben van valami, amiben jó, azt kell fejleszteni, teret adni neki,egy válogatott sakkcsapatba sem vesznek be olyat, aki nem tud jól sakkozni. Nehéz ügy, sok kérdést felvet a film, ezért érdemelt Oscart.
pimepime
2017. március 06. 00:36
Jééé, nem Zorbánozik!!!!!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!