Agymosás, viselkedéskontroll és gondoskodás: aligha van visszaút a liberalizmusba

„A liberalizmus passé. A szabadság egyre kevesebb kondicionált döntési alternatívára szűkül, a világból egyre nehezebb kivonulni és a liberális demokráciát akkor is lehetetlen volna feltámasztani, ha az ilyen hajlandóságú politikusaink egyáltalán értenék a helyzetet. Az, hogy nem értik, pontosan látszik abból, hogy nem tudnak ellenstratégiát mutatni a nemzeti-szocializmussal szemben. (A vágyaik és a stratégia két teljesen különböző műfaj.) A politika kimerül középszerű emberek tehetetlen vergődésében a világot és az országot irányító tényleges erők fogságában. Valójában Orbán sem elég jó, mert ő sem érti eléggé, mi folyik körülöttünk, illetve milyen tartalékai vannak még az illiberalizmusnak. Most, 23-án például szánalmasan makogott és hadovált ahhoz képest, hogy a modern trendek neki játszanak, de egy-két éve már megrekedt a gondolkodásában. Aki le akarja őt győzni, annak jobban kell érteni a trendeket, ha valamivel, akkor ezzel legyőzhető. De ezek a trendek nem liberálisak, szóval ezt felejtse el – mondom szomorúan – mindenki, aki a siker reményét dédelgeti a politikában.

Ötmillió ember itt akkor is vesztes és/vagy eltartott lesz, ha cigánygyerekek potyognak, további hárommillió pedig potenciális vesztes. Rájuk nem lehet liberalizmust építeni a technológiai, tudás- és tőkekoncentráció visszafordíthatatlan trendjében. Őket csak állami újraelosztással lehet életben tartani, amelynek alapját a mainál jóval nagyobb értéket termelni képes kevesek állítanak majd elő. Egy Orbánnal versenyképes politikának kb. ilyen realitásokkal kellene foglalkoznia, konkrétan a hárommilióval, akikből még lehet értékteremtő – szellemi vagy kézműves – polgár lokális közegben vagy egy jó oktatási rendszerben felhúzódhat a nemzetközi munkamegosztásban foglalkoztatott kétmillióba, potenciálisan biztosítva Magyarország jövőjét ebben az évszázadban. Nélkülük csak vegetálni fogunk. A többiek jövőjének záloga a hatékony állam: hogy minél több jusson vissza a szociális- és nyugdíjrendszerbe. Röviden: a felső kétmillió esetében nagy hozzáadott értékű munkahelyekben, középen erős lokális piacban és a gyengék számára hatékony államban kell gondolkodnunk. Szeretnék már összefogott víziót és koncentrált modernizációs tervet hallani egy ellenzéki párttól az illiberalizmus kikerülhetetlen viszonyai között.”