A Feltámadás nem marad el és nem is online lesz

2020. április 05. 09:42

Az anyakovászt állandóan etetni kell.

2020. április 05. 09:42
Szám Kati
Képmás.hu

„Most, hogy sokakkal együtt annyi év után én is konyhakertet tervezek (hiszen itthon leszek, hogy locsoljam), az jut eszembe, olyanok vagyunk az évtizedek óta megszokott rituáléink nélkül, mint a karó nélküli paradicsom. Kap fényt, vizet, tápanyagot, virágot hoz, megérleli a gyümölcsét, de leborul a földre, és ott megrohad, megrágják a nem is tudom, mik… ennyire még nem vagyok értője a kerti tudományoknak. Csak most tanulom, ahogy a kovászos kenyérsütést is – online.

Hányszor hallottam én erről a kovászról! Valahogy úgy képzeltem, hogy persze, a kovász az erős hitű ember, aki kegyelemből kapta az ő hitét, neki csak az a dolga, hogy szépen kelesztgeti-keltegeti a többieket, mint kovász a kenyeret. Most aztán kezdem kapiskálni, hogy az anyakovászt állandóan etetni kell (esetleg naponta kétszer is!), nem mindegy, mivel, mikor, hány fokon, mert begombásodik, megpenészedik, megpusztul. De ha életben tartod, annyi lesz, hogy nem győződ elajándékozni, családtagnak, barátnak, szomszédnak, és csak egyre több lesz, ha nem akarod kidobni, mert azt nem szabad, nem lehet, nem illik, akkor viszont mindennap sütnöd kell.

Szóval, kemény ez a kovász-ügy. Melós dolog szentté válni.

Talán nem is szentségtörés most, ha a körülöttünk lévő profán tárgyakból, tapasztalatokból, eseményekből merítünk a nagyböjthöz, hiszen végülis hisszük, hogy a teremtett világ minden szeglete ugyanazon elv szerint működik. Talán most, ebben a pár hónapja még elképzelhetetlen, valószínűtlen életmódban ezek is megteszik palántakarónak. Hiszen most mi is »otthontanulásra« kényszerülünk, ahogy a gyerekeink.

Mindjárt virágvasárnap, ilyenkor már kint szokott lenni az ajtódíszünk, hol barkából, hol festett tojásból, medvehagymavirágból, száraz levendulából, borostyánlevelekből, ibolyából, selyempapírból… Eddig eszembe sem jutottak, hiszen idén a locsolók nem érkeznek majd csapatokban, nem sok vendég fog belépni az ajtónkon, kimenni se nagyon fogunk. De aki kimegy, azt visszavárjuk. És talán más lesz úgy belépnie, hogy nemcsak a kézfertőtlenítő fogadja, hanem az ajtón ott lesz ez a kis húsvéti ígéret is, a hit, hogy a Feltámadás nem marad el, és nem is online lesz, hanem valóságos. Még fönn lapulnak a hozzávalók a »Húsvét« feliratú dobozban, de ott is maradnak. Lemegyek a kertbe, és keresek friss hozzávalókat. Az idén ez lesz benne a különleges. Ha elhervad, majd újat hozok.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mokány
2020. április 05. 19:13
Szent Pál is írt a feltámadásról. De mintha a különítéletről nem is tudott volna. A feltámadás egyszerre lesz azokkal akik utánunk jönnek. Addig meg nicht ugi bugri.
legkisebbek közül
2020. április 05. 18:03
Talán akkor jutnak el hozzánk megélések, tanúságtételek, ha arra is jut majd már idő valamikor, akár Olaszországból, akár Spanyolországból, akár máshonnan.
legkisebbek közül
2020. április 05. 18:00
Nem tudom, hogyan élhetik meg hitüket azok ezen körülmények kötött, akik nem otthon vannak, mind többet magukra figyelve, hanem az első vonalakban harcolnak és/vagy akik nélkülöznek, akik szenvednek, akik feláldoznak életeket, mert dönteniük kell, akik kidőlnek, megbetegszenek vagy éppen meghalnak. Akik kereszteket kapnak vagy vesznek a hátukra, akik korbácsütéseket kapnak, testükre, szívükre, lelkükre és el kell hordozniuk azokat.
Kanmacska
2020. április 05. 11:45
A hitről szóló rész meg igaz. Etetni kell a kovászt. ha gondozzuk, egészséges marad és adhatunk belőle.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!