Egy könyvfetisiszta lábjegyzete

2020. szeptember 20. 08:01

A papírlapok kapaszkodók. Valahányszor fájt a valóságom, a könyvek közötti egérutakat mindig megtaláltam. Az olvasás: ópium, menekülés, egérút.

2020. szeptember 20. 08:01
Ács-Fehér Kinga
20on

„Szerencsés voltam, mert kisgyerekként olvasó emberek vettek körül. Az olvasás példáját mutatták, ezt láttam természetesnek, ebben nevelkedtem szép csendben. Könyvek és könyvfaló emberek között, könyvekről szóló diskurzusokkal az élen, elérve ezzel azt, hogy észrevétlen váljék mindennapjaim kihagyhatatlan állomásává az olvasás. Csak ámultam és bámultam nagymamám végeláthatatlan tudásán és műveltségén, 5-6 évesen még csak felfogni sem tudtam, hogy férhet el annyi információ és ismeretlen szó a fejében.

Nagymamám már azelőtt könyveket pakolgatott a kezembe, hogy egyáltalán tudtam volna, mi fán teremnek. Forgattam, lapozgattam őket, pedig olvasni még nem igazán tudtam, de később, amikor már értettem a betűk nyelvét, nem tudtam betelni velük; párhuzamos univerzumokban éltem. Olvastam iskola alatt, iskola után, lépcsőn ülve, vonaton, vacsora közben, fürdőkádban ázva, az ágyban, macskával az ölemben; mindegy volt, hogy hol, mert jobban érdekelt a könyvek világa, mint a magamé.

De hogy mit is jelentenek nekem a könyvek?

Azt szeretem az olvasás művészetében, hogy képes szupererővel felruházni. Mert aki olvas, azt békén hagyják. Nem kérdeznek tőle semmit, nem beszélnek hozzá. Mintha láthatatlanná válnának a való életben azzal, ahogy a fejükben a képzeletbeli világot járják. Az olvasás: szupererő, láthatatlanná válás.

A papírlapok kapaszkodók. Valahányszor fájt a valóságom, a könyvek közötti egérutakat mindig megtaláltam. Az olvasás: ópium, menekülés, egérút.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 8 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Balango
2020. szeptember 20. 18:55
A könyv a legjobb dolog, amit az emberiség valaha is feltalált!
matykox
2020. szeptember 20. 14:26
Szomorú látlelet, ha valaki a valóságot könyvekre cseréli. Ahogy az is, aki a könyvek nélküli világot tartaná "fejlődésnek". Bár igaz, hogy a negatív előjelű fejlődés is változás. Arról, hogy amit olvasott a leányzó, azt érti-e, nem szól a fáma? Lehangoló.
nibiru
2020. szeptember 20. 08:37
Nem utolsó sorban remek szórakozás, valamint a kognitív fejlődés, és a nyelvi fejlődés alapja, és a személyiség alakulásának fontos alakítója.
péterx
2020. szeptember 20. 08:20
A könyvet sem fetisizálom, mert csak az élő Abszolúttól, a Szentháromságtól várok teljességet / meg is adja /. A jó könyv viszont erősíti-segíti a gondolkodást, a saját lelki erőt, hogy egyre realisztikusabban viszonyuljunk a valósághoz.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!