„Lázár János után Nagy István földművelésügyi miniszter is bejelentette, ki kell szorítani Magyarországról a külföldi kiskereskedelmi láncokat, és lehetőség szerint magyarokra cserélni. A két politikus szerint elfogadhatatlan, hogy a kiskereskedelmi láncok itthon termelnek profitot, amit külföldre lapátolnak.
A magyarok többsége ma már igyekszik úgy szervezni az életét, hogy ne kelljen hazai láncokban vásárolnia, hanem lehetőség szerint a Lidl, az Aldi vagy Spar háromszögben oldhassa meg a heti bevásárlást. Nem idegenszívűségből, az ár/érték arány miatt. Engem rohadtul nem érdekel, ki hova viszi a profitot (na, nem mintha honatyáink nem adóparadicsomokban pihentetnék), az viszont igen, hogy ha van 3000 forintom, mit tudok belőle venni. Míg a Lidlben vagy az Aldiban ennél kevesebbért is négyféle cheddar sajtból vehetek egy kilót, addig a magyar láncban cheddart sem kapok (ha mégis, ötezer körül kezdődnek), csak gumiízű trappistát (jó, ennyiért már legalább szeletelve). Mindig van lazac, és bár nem a legolcsóbb, azért a maga ötezres kilóárán az sem számít már burzsoáziának, mint akár csak 10 éve. Bármilyen meglepő, ezek után kétszer sem fogom átgondolni, külföldi láncba menjek-e vagy az Áfészbe.
Ki kell mondani, a Lidl, az Aldi, a Spar, a Tesco és az Auchan Magyarországon nem csupán cégek, hanem olyan piaci szereplők, akiknek nagyobb népjóléti szerepük van, mint bármilyen politikai erőnek.”