„Az átláthatatlanul működő algoritmusok beleszólnak a közéletbe, ezért szükséges, hogy a társadalom felügyelje őket, és ahol lehet, átláthatóbbá váljanak. Észrevetted már, hogy ha a Youtube-on elkezdesz valamilyen témában videókat nézni, akkor egy idő után az algoritmus egyre extrémebb tartalmakat ajánl?
Nem kell sok időnek eltelnie ahhoz, hogy valaki jobboldali politikusok beszédeit nézve összeesküvés-elméletekig jusson, ha csak az algoritmusra hagyatkozik. És ugyanez igaz a baloldali politikusokat nézve is. Sőt, nemcsak a politikában ajánl egyre radikálisabb tartalmakat a Youtube.
Ha a vegetarianizmusról kezdesz el videókat nézni, nemsokára már a nyers vegán étrendnél vagy. Ha a futásról szeretnél többet tudni, pár lépésben már az ultramaratonról jönnek ajánlatok. De ha férfi vagy – és ezt az algoritmus is jól rakta össze –, elég ha szeretsz zongorajátékokat nézni: nemsokára már lenge öltözetű zongoristákkal találod szembe magad. És ha azt gondolod, téged nem érdekelnek az automatikusan ajánlott videók, akkor a kisebbségbe tartozol. A felmérések szerint 80 százalék hagyja, hogy a Youtube-algoritmusa sodorja.
A Youtube-nak mintha soha nem lehetnénk elég kemények, egyre durvább tartalmakat akar mutatni nekünk. Ennek a társadalmi következményei viszont brutálisak lehetnek: sokakra nagyobb hatással lehetnek ezek a videók, mint a család, kortársak, társadalmi közeg, ami körülveszi őket. Nyilván, nem akarom azt mondani, hogy ezek nem számítanak. De nem csukhatjuk be a szemünket: láthatatlan algoritmusok hatnak a mindennapjainkra, láthatatlan algoritmusok húzzák be a sérülékenyebb embereket, veszik rá őket először elképesztő gondolatokra, rosszabb esetben elképesztő cselekedetekre. Sorolhatnám. Incelek, QAnon, minden nélkül háborús övezetbe induló tinilányok.”