Anyátokat, gondolta Patrik, majd feljebb tornászta magát a fotelben. Elhalasztották egy órával a premiert, vagy mi van itt? Pedig nagyon le akarta adni az IMDB-n az egypontos értékelését, még mielőtt anya lehívja vacsorázni, aztán holnap éghet a reddites haverok előtt, hogy
„miért nem nyomtad rá az egyest az IMDB-n az Elkxrtuk filmre, te csövesbánat, én nyomtam rá három egyest, három accounttal!”
Na végre, kinyílt az értékelés, bimm, repült az egyes, Patrik hátradőlt, ez igen, ma megmutattuk, mehet a poszt Instára.
Veszélyben a haza! – summázta Böbe néni annak a szimpatikus, kopasz fiatalembernek a Facebook posztját, aki arra riasztotta követőit: a balosok lehúzták az Elkxrtuk című film értékelését, tízest kell rá adni, és akkor jól legyőzzük őket. Böbe néni hát akkurátusan odavezette az egérmutatót a poszt alatti hozzászólásokhoz, belekattintott a kis mezőbe, bepötyögte, hogy „10”, és elküldte – már nem az IMDB megfelelő felületére, hanem oda, a Facebookra, a poszt alá. Hiába, a balosoknak az online, a jobbosoknak az offline mozgósítás megy jobban, ez már ilyen adottságféle.
Zajlik a sokéves digitális hibrid polgárháború legújabb összecsapása, az új téma 2006 forró őszének emlékezete.
Hogy mikor és hol kezdődött, jó kérdés: azzal, hogy tizenöt évvel ezelőtt rendőrök felsőbb utasításra ripityára vertek boldog-boldogtalant a budapesti utcákon
az akkori miniszterelnök minimum tudtával és beleegyezésével, aki bocsánatkérés gyanánt többek között az arcába röhögött az egyik félig megvakított áldozatnak – vagy azzal, hogy Kálomista Gábor egy politikai thrillert forgatott az események alapján, akkor, amikor, annyiból, amennyiből, és a film művészfilm besorolást kapott. Lehet súlyozni.
Volt itt persze előbb nyilatkozatháború, meg mindenféle kísérletek: egyes balos önkormányzatokhoz tartozó, így nyitott meg úgy nyitott terek bezárultak a film előtt, elhallgatási kísérlet, pipa; meg persze volt erre rákontrázás, cenzúra emlegetésével a producer részéről, s az említett besorolás, ez is pipa. A film körüli minden rezdülésről cikkek sora született, főként az ellendrukker-oldalon, amely cikkek alatt persze véres háborúkat vívtak a kommenthadak.
És persze a legfontosabbá vált bebizonyítani egyrészről, hogy korszakos remekmű, zseniális alkotás, másik részről pedig, hogy a világ legrosszabb filmje, sőt nem is film, és így tovább.
Az IMDB felülete lett a legújabb csatatér,
ahol természetesen Patrikjaink – és Böbe nénijeink közül, aki idáig eljutott, – úgy nyomták az értékelést, hogy nemhogy a filmet, de annak az előzetesét sem biztos, hogy látták. S micsoda netes párbeszédeket őrzött meg a screenshot-emlékezet! De a legszebb a szétnyíló olló: csak egyes és csak tízes értékelések születtek, odi et amo. Nem véletlenül tanácsolta néhány Reddit-huszár társainak, hogy bármennyire utálják is a kormányt, ne csak egyeseket, ketteseket is adjanak a filmre, mert a végén az IMDB kiszúrja a hadműveletet, aztán végtelenül értékes szavazatukat érvényteleníti.
Az IMDB persze azt nem vizsgálja, hogy több értékelés érkezett a filmre, mint ahányan egyáltalán láthatták addig, így szerencsére a filmkékcédulázás sem került napvilágra, sőt, a megfelelő lapokban kéjesen meg lehetett írni, hogy hát a közönség gyűlöli, meg még jól ki is lehetett itt később röhögni, hogy „a kormány baloldali támadásként ítéli meg” a lepontozást, és hát a film melletti szórványos „drukkeroldali” mozgósítás – lásd Böbe néni esete – sem telt el gúnyos mosolyok nélkül, ahogy arról is lehetett külön cikkezni, hogy meghekkelték a filmhez feltöltött plakátot is.
A másik csatatér, már látható, a nézőszámlálósdi:
ha sokan látták, minden bizonnyal ürgebőrbe varrt, buszoztatott erdélyi lengyelek és lengyel erdélyiek voltak,
ha kevesen, akkor na, ugye, hogy vacak a film, még a jobbosoknak sem kell. Persze, a 23-i békemenet valószínűleg hozott némi konjunktúrát az eladott jegyek számában, de egészen biztosan besegített Kálomista kollégája-ellenlábasa, Kovács Gábor (mostantól: Böbe bácsi) producer trollkodási kísérlete is. Ő Facebook-oldalán azt javasolta, mindenki foglaljon le sok-sok helyet a filmre, aztán jól ne menjen el rá, így azok, akik meg akarták volna nézni, már nem kapnak helyet, a mozitermek viszont üresen konganak, lesz móka és kacagás, meg beintés a kormánynak.
Ezt az elegáns gesztust sikerült aztán azzal megfejelnie, hogy véletlenül nem csak lefoglalta, de ügyesen meg is vásárolta a száz darab jegyet a felületen, csakúgy, mint az egyik, szintén a filmre uszított híve, így ketten kétszáz jegy árával szálltak be bevételi oldalon; igaz, ezt már nem írták meg olyan széles körben, mint a roppant organikus módon kialakult 1,2 pontot az IMDB-n.
Így zajlik, kérem tisztelettel, a digitális polgárháború: csapásokat adunk és csapásokat kapunk, a nemzeti helyzet fokozódik, a valóság pedig szemérmesen visszahúzódik, és kivárja a vihar végét.