„»Most, amikor autóval jöttem erre, láttam, hogy minden benzinkút tele volt«, mondta szokásos nyegleségével Gulyás Gergely miniszter, amikor azt kérdezték tőle, miért nem adott már megint felkészülési időt a kormány az érintetteknek.
Nem csak a taxisok – újabb – kivételezése, hanem az ársapka-korlátozás bejelentésének módja, időzítése is mutatja, hogy a kormány, persze a maga módján, sokat tanult a harminckét évvel ezelőtti taxisblokádból. 1990-ben egy októberi csütörtök estén jelentette be az akkori kormány a benzináremelést, kifejezetten amiatt, hogy péntek reggelig már ne csapolhassák szárazra a kutakat az autósok a régi árakon. Csak éppen maga a rapid intézkedés olyan felháborodást keltett, hogy az akkori egyetlen lehetséges mobil kommunikációs eszközzel rendelkező szakma felháborodásában gyorsan megszervezte az ország megbénítását. Erre ügyelve a mostani kormány ismét igyekezett előre okafogyottá tenni a taxisblokádot, viszont a többi cégautósnak a bejelentés perceket hagyott a »felkészülésre«.
Igaz, az, hogy a lakosság maga is számol a benzinár-korlátozás elengedésével, pontosan kifejeződött a hosszú sorokban, amelyeket Gulyás Gergely – megemelt képviselői benzinkeret birtokosaként, illetve »kigazdálkodott« állami autó használójaként – láthatott a Kormányinfóra tartva. Mondhatni, az emberek kilogikázták, mi következhet az energiaár-emelkedésből. Sokan számítottak arra, hogy teljesen megszűnik, vagy jóval magasabbra kerül az ársapka, ezért igyekeztek még a kormányzati bejelentés előtt megtankolni autójukat.
Mindez azt is jelenti, hogy a lakosság, a nép, hívjuk akárhogy az embereket, a saját szempontjuk szerinti logikát hibátlanul alkalmazta. Tudomásul vették, hogy az árkorlátozás nem tarthat örökké, de még egyszer, utoljára, megpróbáltak a kormány által mindeddig nagy erővel ösztönzött olcsóbb fogyasztás lehetőségéből hasznot húzni.
Az érem másik oldala, hogy eközben vajon a kormány képes-e a tőle elvárható észszerűség érvényesítésére?
Egy olyan krízisben, amilyen a mostani, a kormánynak három feladata lenne: fenntartani az ellátásbiztonságot, vagyis azt, hogy legyen és maradjon is elég üzemanyag; kiemelten őrizni a stratégiai ágazatok, például az egészségügy, az élelmiszerszállítás, a közösségi közlekedés működőképességét; segíteni a legrosszabb helyzetben lévőket.”
Fotó: MTI/Benko Vivien Cher