Vettem a McDonald’s-ban egy gyerekmenüt, hogy a mellé járó „érzékenyítő” kiadványt megnézhessem

„Vettem a McDonald’s-ban egy gyerekmenüt, hogy a mellé járó érzékenyítő” kiadványt megnézhessem. A rövidke, képes iromány magyar kisgyerekeket céloz – régi motoros szülőként jól tudom, hogy egy 10 év feletti gyerkőcnek már kb. ciki nem felnőtt menüt kérni, tehát tényleg egészen kicsikről beszélünk. De vajon mi köze 2023 Magyarországán egy ovis vagy alsós kisgyereknek az amerikai feketék felszabadítási mozgalmához vagy a feminizmus második hullámához, és azokhoz a mi kultúránkban totál ismeretlen személyekhez, akik ezekért küzdöttek az USA-ban? 

Mennyiben érinti ma mindez a magyar gyerekeket, egyáltalán, miért akar egy tudottan egészségtelen étkeket kínáló gyorsétterem a csirkefalatka és a kóla mellett a gyerekeink torkán progresszív ideológiát is letolni, harcos társadalmi  buzdítva a kiskorú gyerekeket? Miért nem saját közvetlen környezetük segítésére bíztatják a kicsiket, mondjuk, arra, hogy segítsenek otthon vagy hogy a nagyszüleikkel tisztelettel beszéljenek; figyeljenek a barátaikra, környezetük tisztaságára; az egészséges életmódra vagy a villamoson az udvariasságra figyeljenek oda? 

Miért kell más kontinensek távoli és átélhetetlen problémáival vagy a mesterségesen szított, kultúránban rég okafogyott férfi-nő ellentéttel gyötörni kicsiket, ahelyett, hogy igazi emberi értéket közvetítő meséket olvasnának? Milyen politikai-üzleti érdekek vezérlik e – a gyorsétkeztetés dimenzióin rég túlmutató – indoktrinációra a globális etetőhelyeket? És mit akarnak – a pénzünk mellett – a gyerekeinktől?! Milyen radikális társadalmi változtatásra kérik fel  a sültkrumplit harapdálva őket?

És végezetül, hamár a McDonald’s annyira érzékeny a társasalom különböző nehéz sorsú csoportjaira, nem volna sokkal inkább feladata, hogy mondjuk a gluténmentes hamburger a cöliákiával küzdők számára minden étteremben hozzáférhető legyen? Hozzám hasonló cipőben járó barátaimtól tudom, hogy hetek óta magyarázat nélkül eltűnt az egyébként drágább gluténmentes kínálat az éttermeikből.

Szerintem mindenki maradjon a maga kaptafájánál: mi neveljük a saját gyerekeinket, a meki pedig figyeljen arra, hogy minden vásárló megkaphassa azt, amit hirdet és amiért megy: egy lapos bucit, ha futtában valahol kopog a szeme az éhségtől.”

Nyitókép: Facebook