Az oroszok legalább tartanak választást…

Nyitókép: NATALIA KOLESNIKOVA/AFP

***

„A regnáló elnöknek három kihívója van (akadt, akit végül kizártak az indulásból), és bár ilyen kérdés nem szerepel a szavazólapon, ez mégis egyfajta állásfoglalás a háborúval kapcsolatban. Bármit is gondoljunk az orosz demokrácia helyzetéről, az tény, hogy az ukrán választásokat elnapolták a harcokra hivatkozva, ott tehát nem lehet népi legitimációra hivatkozni.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke gúnyosan már gratulált is előre Putyinnak a győzelemhez, és az európai sajtó ezt a felsőbbrendűek kéjes örömével széles körben tálalta is, nevetségessé téve ezzel az egész, komédiának minősített referendumot. Azt azonban elfelejtették hozzá tenni, hogy Charles Michel úgy tölti be fontos uniós pozícióját, hogy erről nem kérdezték meg a választópolgárokat. Igazából egyetlen EU-s tisztségviselő sem méretteti meg magát közvetlenül az emberek előtt. Az elektori rendszer igen véleményesen igazságos szisztémáját követő Amerikája a maga voksoló halottaival szintén nincs abban a helyzetben, hogy lesajnálja a népuralom megvalósulását a nagy keleti birodalomban. Ahol egyébként egészen más történelmi-politikai-gazdasági-kulturális előzményekre épül rá a parlamentáris rendszer, mint a mindenkin a saját gyakorlatát számon kérő, mások különbözősége iránt kevés türelmet és megértést tanúsító nyugaton. Ebben egyébként élen jár a hozzánk akkreditált Poncius Pressman, aki ugyancsak folyamatosan Róma (bocsánat, Washington) szempontjait, hitét és értékeit várja el a provinciaként kezelt szövetségesektől.”