Hol van a kutya elásva?

Nyitókép: MTI/Mónus Márton

„Népszerűségüket éppen az adja, hogy kívül vannak a rendszeren, ha belépnek a rendszerbe, teljesen értelmetlenné válnak.

Az osztály bohóca vicces, amíg egyedül van, és senki sem veszi komolyan, de ha ő válik a trendteremtővé, az borzalmas káoszt szül.

Ha sikerül becsatornázni az MKKP-t a baloldalba, akkor lesz majd egy kis örömködés, reménysugár, hogy a hagyományos ellenzéki mozgalmak felsülése után íme itt a győzelem lehetősége, 2-3 százalékot zárul az olló, aztán újra nyílik, s megint keresheti a baloldal a spanyolviaszt.

És megint oda lyukadunk ki, hogy a Fidesz valamit jól csinál: ráérez az emberek akaratára, vágyaira, ebből fakad a többsége. Igen, Magyarországon többsége van az Isten-haza-család hármasnak. Emellett persze fontos a gazdasági helyzet is, de nem az a döntő; fontosak az örök, sőt transzcendens értékek, a béke, az erkölcs, a tradíció, a nyelv, a kultúra, a gyerek. Választást nem párttöredékek összeadásával, ide-oda rángatásával, kutyapárti felturbózással, majd szavazóik lenyúlásával kell nyerni, hanem szerethető, vállalható, támogatható programmal. És ezzel a Fidesz kifogta a baloldal vitorlájából a szelet. Néha a Mi Hazánknak marad tér, de sokszor az ő javaslataikat is integrálja a kormány, ami így egyszerre siker és kudarc a nemzeti radikálisoknak: mégis megvalósul a követelésük, de mint párt nem profitálnak belőle. Végül is nekünk, állampolgároknak nem a párt a lényeg – nem focicsapat az, amelyiknek akkor is drukkolunk, ha nem megy a játék –, hanem a normális programok megvalósulása.

Ha az ellenzék nem tud méltányolható alternatívát felmutatni, maga köré gyűjtheti a világ összes pártját, soha nem lesz belőle győzelem.”