5 javaslat az időszakos kapcsolattartások szabályozására

2016. december 6. 13:44

Lassan megérkeznek az ünnepek és ezzel együtt a téli szünet, ami ismételten azt jelenti, hogy jön egy újabb időszakos kapcsolattartás.

Ezzel összefüggésben már leírtam a gondolataimat arról, hogy véleményem szerint hogyan érdemes megegyezni a szünetek idejére eső kapcsolattartásokról, de nem beszéltem arról az esetről, ha a szülők között a kommunikáció mégsem működik. Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben kell elővenni a fiókból a kapcsolattartást szabályozó határozatot és annak megfelelően bonyolítani le a szünet idejére eső kapcsolattartást. Ilyenkor pedig nagyon fontos, hogy mit tartalmaz a végrehajtható határozat, hiszen a szülőknek annak kell eleget tenniük.

Ezzel kapcsolatosan szeretnék adni néhány ötletet arra nézve, hogy a „szokásos” bírói gyakorlattal szemben mit érdemes a határozatba belefoglaltatni, azzal, hogy tapasztalataim szerint a karácsonyi szünet megosztása különösen érzékeny pont minden válófélben lévő szülőnek.

  1. Mindenképpen érdemes rögzíteni, hogy a szüneteket esetlegesen megelőző és az azt követő hétvége napjai a szünetek teljes időtartamába beleszámítanak. Így a különélő szülő egybefüggően jogosult a kapcsolattartásra, amivel elkerülhető az az eset, amelyet a korábbi írásomban taglaltam a 2016-os őszi szünet körében.
  2. Szintén a későbbi viták elkerülése érdekében javaslom, hogy rögzítsék, hogy páratlan számú nap esetén a „fél nap”, hogyan kezelendő. Az én személyes véleményem szerint ildomos, hogy a különélő szülő javára kerüljön elszámolásra.
  3. A karácsony másnapját vegyék ki a páros ünnepek köréből – amely a bírói gyakorlat alapján önmagában megilleti a különélő szülőt – és egzaktul rögzítsék (avagy kérjék a bíróságtól, hogy úgy szabályozza), hogy a téli szünetben december 26. napjának reggel 9, avagy 10 órától egybefüggően jogosult a különélő szülő a szünet fele időtartamának megfelelő kapcsolattartásra. (Ezzel ismételten elkerülhető a gyermekek oda-vissza rángatása, amelyet a magam részéről nagyon fontos szempontnak tartok.
  4. Az időszakos kapcsolattartások pótlása a jogszabályok alapján önmagában nem lehetséges, de ha belefoglaltatjuk a határozatba, akkor lehetőség van rá. Erre nézve a javaslatom az, hogy az időszakos kapcsolattartás elmaradása esetén (pl. a szünet elején fellépő betegség okán) az elmaradt napok számával hosszabbodjon meg a különélő szülő kapcsolattartása, figyelemmel természetesen a gyermek tankötelezettségére.
  5. Fentiek természetesen azt is jelentik, hogy az őszi-, tavaszi és egyéb tanításmentes időszakokban (pl. síszünet), a szünet első felében legyen meghatározva a különélő szülő kapcsolattartása és a nyári szünetben sem augusztus utolsó heteiben, így nagyobb esélye van – jogkövető magatartás esetén – a pótlásnak.
Fenti javaslatokkal kapcsolatban a teljesség kedvéért meg szeretném jegyezni, hogy a jog sem tud minden egyes élethelyzetre megoldást szolgálni akkor, ha a különélő szülők között rossz a kapcsolat. A jelenlegi praxisomban még 10 év után is merülnek fel olyan gyakorlati problémák, amelyek továbbgondolásra késztetnek a kapcsolattartási szabályozásokkal kapcsolatosan. Az én célom azonban az, hogy a vitás kérdések számát minimalizáljam, a konfliktus-források csökkentésével pedig remélem, hogy a rossz a kapcsolat is idővel javulásnak indulhat.  
A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/26931

Partnereink: