Gyerekkel a vonaton

2017. január 3. 23:42

Egy anya, egy síró gyermek és egy türelmetlen idős hölgy vonaton utazós történetét ismerhetjük meg, annak minden velejárójával, botrányával, tanulságával együtt a csalad.hu írásán keresztül.

Az emberek nagyjából két csoportra oszthatók az alábbi történet szempontjából: akiket a halálba idegesít utazás közben egy síró gyerek, és akik csendes megértéssel fogadják a dolgot - írja a csalad.hu.

A cikk egy olyan történetről szól, ami ugyan Angliában játszódott, de akár előfordulhatna napi rendszerességgel Magyarországon, vagy nagyjából bárhol a világon is.

Az alaphelyzet sokunknak ismerős lehet: egy anya a (nem mellesleg: kissé nyűgös, sírós) babájával, zsúfolt vonat, és egy nem feltétlenül az érzékeny lelke miatt kedvelt utastárs (esetünkben egy idős hölgy).

A szituációba kódolva van a feszültség és a kisebb botrány, nem történt ez másként a Thameslink Farringdonból Brightonba tartó szerelvényén sem, ráadásul annyival még bonyolódott a helyzet, hogy a kismama az első osztályon szeretett volna leülni, bár nem volt erre feljogosító jegye – gyorsan hozzátesszük, hogy késések és egyéb technikai problémák miatt a társaság ebben az esetben ettől eltekintett.

Tehát a helyzet a következő: jön a kismama a nyűgös, sírós babával, és udvariasan megkéri az idősebb hölgyet, hogy tegye arrébb a táskáját, hogy le tudjon ülni a mellette lévő, egyébként időseknek, mozgáskorlátozottaknak, várandós nőknek fenntartott szabad ülésre.

A nő erre azt feleli, hogy esze ágában sincs, egyrészt, mert a kismamának nincs első osztályú jegye, másrészt mert „semmi kedve egy visító gyerek mellett ülni”, és még meg is van fázva.

„Gyerekkel vagyok, ezt tiszteletben kellene tartania. Miként tiszteljük az idősebbeket is” – mondja neki az anya, hozzátéve, hogy a gyerek „nem sivalkodik, jobban viselkedik, mint ön”.

A vita – melyet egy másik utas rögzített a telefonján, töltött fel a Facebookra, majd vett le onnan a modern idők legnagyobb dicsőségére – kissé elfajult, az egyik utastárs szerint úgy vélte, hogy babával van, tehát oda ül, ahova akar. Az ügy végül úgy oldódott meg, hogy egy másik utas felajánlotta a helyét a kismamának.

Hasonló történetet alighanem bárki fel tudna idézni, és bár sokak tartoznak abba a csoportba, akiket nem zavarnak a gyerekek, vajon egy vonat- vagy egy repülőjeggyel nyugalmat is vásárolunk?

Nyilván nem, de sokan szoktak arra hivatkozni, hogy nem kötelesek a gyerek(ek) sírását, hancúrozását hallgatni, míg a másik oldal azzal érvel, hogy a gyerek az gyerek.

Leginkább azt gondolhatjuk, hogy egy bizonyos kor alatt nincs mit tenni, ha egy kisbaba sír, akkor sír – nyilván a szülőknek legalább olyan rossz érzés és kellemetlen, mint a többi utasnak -, ha viszont már nagyobb, akkor meg kell próbálni megértetni vele, hogy mások is vannak azon a gépen vagy vonaton - zárja sorait a csalad.hu

A bejegyzés trackback címe: http://csalad.mandiner.hu/trackback/27535

Partnereink: