Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban
A Fidesz zsinórban negyedik kétharmados, elsöprő választási győzelme után ismét megszólaltak az ellenzéki botrányközgazdászok. Inotai András, az akkor az MTA-hoz tartozó Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Világgazdasági Kutatóintézetének 1991 és 2011 közötti vezetője a baloldali Hírklikknek kifejtette: szerinte „az elhülyített magyar társadalom” nagyon át lett verve, s erre már négy hónapon belül rájön, amikor egy argentin típusú válság csaphat le a magyar gazdaságra. Inotai gazdasági álhíreket is sorolt: szerinte a magyar infláció a legmagasabb Európában, elképzelhetetlen mértékben ismét eladósodott a társadalom, a lakáshitelek fele hónapokon belül be fog dőlni, akárcsak a rezsicsökkentés, amely ebben a formában a kezdettől fogva felelőtlen intézkedés. A jólétnövelő intézkedések sorát felelőtlen és aljas pénzszórásnak tartja, és szerinte nincs semmilyen valós gazdasági teljesítmény mögöttük. Ha pedig magától nem omlana össze a gazdaság, a nagydoktor nagyon reméli, hogy a kormány semmilyen pénzt nem kap Brüsszelből. Hangsúlyozza, az adósságból lett vásárlóerő-emelés az elmúlt tizenkét év „szennyes hozadéka”.
„Nem a Nyugatnak van alkonya, hanem a nem létező orbáni gazdaságpolitikának. Nagyon örülök, hogy nekik kell kilapátolniuk azt a szemetet, amit tizenkét év alatt összehordtak, igen boldogtalan lettem volna, ha az ellenzék nyakába varrják ezt a feladatot” – adott összegzést a közgazdász. Az ellenzéket arra biztatja, most semmiben ne nyújtson szakértői segítséget a kormányzati válságkezelésben. Szerinte magára kell hagyni Orbán Viktort, ami azért is jó, mert a kormányfő sosem tudott válságot kezelni. Inotai láthatóan várja az elsöprő válságot: „Borzasztó árat fizet majd érte a magyar társadalom, de ez olyan társadalom, amelyik – ha egyáltalán – csak ilyen körülmények között tud észre térni.”
A nyugalmazott kutatóprofesszor valószínűleg nem önhibáján kívül, hanem szándékosan fogalmaz meg téves állításokat. A magyar gazdaság ugyanis 2010 után növekedési pályára állt, egy évtized alatt megvalósította a teljes foglalkoztatást, és európai rekordokat döntő gazdasági fejlődést ért el. Mindezt úgy, hogy közben az államadósságot és a külső pénzügyi sérülékenységet folyamatosan csökkentette, így végre sikerült nem adósságból, hanem munkából és teljesítményből gyors növekedést elérni. E növekedés gyümölcsei pedig ténylegesen eljutottak a munkavállalókhoz és a családokhoz, ami a sosem látott magyar bérrobbanásban és a szegénységi mutatók hirtelen javulásában is megmutatkozott.
Hazánk a válság alatt hagyta le gazdasági fejlettségben Portugáliát”