A húsvéti nyúl nem magyar szokás volt

Húsvét időpontját a niceai zsinat határozta meg a 4. században, s ez alapján a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap az ünnep napja - mondja az ATV-ben Varga Máté néprajzkutató, a Hagyományok Háza munkatársa. Ez az időpont március 22. és április 25. közé esik. Mivel idén korán van húsvét, s ezt megelőzi a negyven napos böjt, ezért a farsang idén igen rövid volt.

Erdélyben lehet kapni bárányt, gasztronómiai hagyományként, eközben a húsvéti nyúl mindent eluralt a 20. századra, ami nyugatról érkezett, és korábban nem volt ismert hazánkban. Az is lehet, hogy a német gyöngytyúk félrefordításából ered a hazai húsvéti nyúl mint ünnepi szimbólum.

A tojás egyetemes szimbólum, amely az életet, a feltámadott Krisztust is jelképezi. A sonka a télről megmaradt disznórész, amely nemes része az állatnak, amelyet könnyű megtartani hosszan, és nemes mivolta miatt az ünnepre tartogatták. A kálács úgyszintén ünnepi élet, mivel nemesebb tésztaféle a kenyérnél, és így nem sütötték minden nap. 

Kiszehajtás, villőzés

A kiszehajtás húsvét előtt egy héttel, virágvasárnap űzött népszokás volt. Főleg a Kárpát-medence északi területein volt szokás: felöltöztettek egy bábut, amit kivittek a faluból, és így az ártó dolgokat, betegségeket távolították el, avagy „kiviszik a telet”. Ott leveszik róla a viseletet és elégetik vagy vízbe vetik. 

A villőzés folyamán pedig a legények zöld ágat gyűjtenek a lányok számára, esetleg fel is pántlikázzák, s ezzel hozzák be a tavaszt, a meleget, az egészséget a faluba; a megújhodó természetet jelképezi a zöld ág.

Vannak falvak, ahol ezek még élő hagyományok, s van olyan település is, ahol felújították az ilyen szokásokat - mondja Varga Máté néprajzkutató az ATV-n.