„Ami itt folyik, az Európa történelmének az eltörlése” – parázs vita alakult ki az MCC Brussels szezonindító vitaestjén

Bűnrészesek-e a múzeumok Európa hatalmas indentitás válságában?  – tette fel a kérdést Deme Katalin, az Aarhus Egyetem (Dánia), Közép-európai Tanulmányok Tanszékének professzora szeptember 18-án, az MCC Brussels szezonindító vitaestjén Brüsszelben. 

A múzeumi világ politizálódását vitató eseményen Jon Eirik Lundberg, a Laesoe Art Hall kurátora és igazgatója, elmondta, 

amely a kultúra szinte minden területén alapkövetelmény. A progresszivizmus a saját definíciójából adódóan mindenkit ellenséggé formál előbb utóbb: a 60-as évektől működő Passion for Freedom mozgalmat például kritikus szemlélete és hagyományteremtő jellege miatt darálta be a progresszív gőzhenger. 

Lundberg demokratikus szempontból problémásnak tartja a magánfinanszírozású művészeti tereket is, mert szerinte: „A demokráciának olyan nyilvános terekre van szüksége, melyeket nem birtokol senki. Ha van egy konkrét napirend – látszólag bármily nemes is legyen az, mint pl. a környezetvédelem – a disszidens vélemények ki lesznek szűrve, ez pedig megengedhetetlen”.

A művészeti piac felett teljesen átvette az irányítást az identitáspolitika

Didier Rykner, ünnepelt francia szakújságíró, a La Tribune de l’Art online folyóirat alapítója kijelentette: „Feminista vagyok! De történelmi tény, hogy a korábbi századokban kevesebb női művész tevékenykedett. Ez jó? Nem, de ettől még igaz. Nem írhatjuk felül a történelmet”. Példaként hozott olyan abszurditásokat, mint hogy az elefántok védelme érdekében 13. századi elefántcsont műkincseket semmisítenének meg, vagy a híres francia aukciósház a Drouot elképesztő összegekért vásárol egy jellegtelen festményt, csak mert női festő festette. De a kártalanítások történelmi tudatlanságát is említhetnénk: olyan afrikai vezető leszármazottai kapnak vissza műkincseket az önmagukat ostorozó Nyugatiaktól, aki aktív részt vállalt saját népe kiárusításában, mikor erre volt kereslet a piacon. 

A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy a művészeti piac felett teljesen átvette az irányítást az identitáspolitika. Deme Katalin elmondta, harminc éve foglalkozik zsidó múzeumokkal. A kommunizmusban kontextus nélkül állítottak ki tárgyakat, majd a rendszerváltáskor a múzeumi közeg felpezsdült, mindenki úgy érezte, eljött a nagy pillanat, történelmi értékükön mutathatjuk be a dolgokat. Ehhez képest mostanra 

A beszélgetés vége felé a közönség bevonásával parázsvita alakult ki. Az MCC Brussels igazgatója, Frank Füredi az előadókat dorgálta, mondván: mind nagyon finomkodva kritizálnak! „Ami itt folyik, az Európa történemének eltörlése, és olyan módon való felülírása, hogy nem marad a nyugati történelemből más csak szégyen és bűntudat. Ezt kéne átadnunk a következő generációknak?” – hangzott el.

A teltházas vitaest után a beszélgetés még órákig folytatódott, a közönség soraiban az MCC szervezésében tanulmányúton résztvevő erdélyi középiskolás diákoktól kezdve a múzeumi és művészeti világ szakértőin keresztül, az EU-s intézmények munkatársaiig vegyesen vettek részt. 

Nyitókép illusztráció. Fotó: Twitter-fotó