Tombol a woke! Úgy tűnik, bőrszíne és neme miatt csúszott le egy rangos német díjról Nádas Péter

nyitókép: MTI / Balogh Zoltán

Egészen elképesztő, a Nyugaton hódító woke-őrület látleleteként is értelmezhető esetről számolt be a Die Zeit cikke nyomán a Prae művészeti portál.

Az eredeti írást Juliane Liebert és Ronya Othmann jegyzi, akik tagjai voltak a Világ Kultúráinak Háza (Haus der Kulturen der Welt, röviden: HKW) nevű berlini szervezet által évente odaítélt Nemzetközi Irodalmi Díj összesen hétfős zsűrijének. A 35 000 eurót 2009 óta a kortárs nemzetközi irodalom egy-egy művének és első német fordításának ítélik oda úgy, hogy a szerző 20000, a fordító pedig 15000 eurót kap.

Az értékelési szempontok impozánsak: „A pályázatokat nem a szerző/fordító hírneve, hanem a könyv minősége alapján bírálják el.” Továbbá: „A pályázatok elbírálásakor a kiadó, a szerkesztő, a szerző, a fordító, ezek nemzetisége, etnikai hovatartozása, politikai és vallási nézetei tekintetében nem kivételeznek és félreteszik az előítéleteiket.”

A zsűritagok mindenesetre előre meghatározott metódus szerint elolvasták, értékelték, illetve pontozták a beérkezett műveket. A szerzők szerint hosszas és termékeny vita zajlott, amelynek során összeállt az úgynevezett „longlist”, amelyből aztán kiválasztották a győztest.

A befutó helyeken végül hat könyv szerepelt, s ekkor – mint a Die Zeit cikkében a két zsűritag írja – valami félrement.

Don Mee Choi DMZ Kolónia (DMZ Colony), valamint Mohamed Mbougar Sarr Az emberek legtitkosabb emlékezete című műve öt-öt pontot kapott, Maria Stepanova Girls Without Clothes / Mädchen ohne Kleider (Lányok ruha nélkül), Eva Viežnaviec Was suchst du, Wolf? (Mit keresel, farkas?) és Mariette Navarro Über die See (kb. A tengerről) című műve pedig egyenként négy pontot, Verónica Gerber Bicecci Leere Menge (kb. Üres tömeg) című műve három pontot, négy másik szerző pedig egyenként két pontot kapott, számol be a német cikk nyomán a Prae.

Csakhogy

Ezért módosított a szavazatán, ezen felbuzdulva pedig többen csatlakoztak hozzá.

Így viszont a kiszavazott fehér francia nő helyére másik szerzőt kellett beválasztani, a négypontos favoritok körébe. A választás Cherie Jonesra esett, akinek könyvét korábban egyesek „erőszakpornónak” és „netflixes stílusúnak” minősítettek, ugyanakkor akadt egy negyedik szerző is két szavazattal: Nádas Péter. 

A Zeit-cikk egyik szerzője a vita során próbált azzal érvelni, hogy mégiscsak a művek számítanak, így Nádasnak járna a több pont, mire megkapta:

A két szerző ennek kapcsán megjegyezte: „már nem azt éreztük, hogy egy zsűri tagjai vagyunk, hanem irodalmi funkcionáriusok”.

Az alapvetések és a megvalósult eljárás közötti ellentmondásra rámutatva hozzátették, úgy gondolják, 

A cikk megjelenése után a két zsűritagot meghívták a HKW igazgatójához beszélgetni, ahol közölték velük, hogy nem úgy történtek a dolgok, ahogyan azt ők lefestették, az első alkalom nem is szavazás volt, hanem egy „hangulatkép”. A két zsűritag ismételten a sokszínűség hangoztatása mellett egyértelművé tette: nem állhatnak egy olyan döntés mögé, amely irodalminak mondja magát, de valójában politikai jellegű.

Ezt követően futottak még egy kompromisszumos kört a zsűrivel, végül egy fekete szenegáli szerző, Mohamed Mbougar Sarr lett a győztes, bár a fordítás körül még volt némi politikai purparlé. 

A beszámoló szerzői szerint a viták valójában nemzetiségről, etnikumról, bőrszínről, politikáról, s nem az irodalomról szóltak. „Miért olvasták el az összes izlandi, spanyol és román szerzőt, ha a végén úgysem vették figyelembe őket? A bírálói szemlélet sosem mentes a preferenciáktól, szimpátiáktól és a politikai nézetektől, ám nem mindegy, hogy az ember legjobb tudása és meggyőződése szerint igyekszik-e objektíven ítélkezni – vagy pedig egy irodalmi zsűriben kifejezetten nem irodalmi, hanem politikai szempontok vezérlik.”