Kína termőföldje komoly bajban van, romlik és fogy. A helyi önkormányzatok kétségbeesetten igyekeznek egyensúlyba hozni a költségvetésüket és a földeladásokat. Az új trendek veszélyeztethetik az 1,4 milliárdos ország élelmiszerbiztonságát.
Ronald Reagan mondta egykor: „Minden nagy változás Amerikában a vacsoraasztalnál kezdődik.” Ugyanez igaz Kínára is. A maoista forradalom egyik első húzása a kényszerű kollektív étkezés bevezetése volt. Persze azóta a reform, az ország nyitása forradalmasította, globálissá tette a kínai háztartások vacsoraválasztékát a holland sajttól a norvég lazacig.
Tang Renjian, Kína mezőgazdasági és vidékügyi miniszterének beszámolója szerint Kína 1,4 milliárd lakosa naponta elképesztő mennyiségű élelmiszert fogyaszt el: 700 000 tonna gabonát, 98 000 tonna étolajat, 1,92 millió tonna zöldséget és 230 000 tonna húst. A Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetői megértették a hagyományos mondást: „a császárnak a nép, a népnek pedig az étel a mennyország”.
A maoista korszak katasztrofális éhínségei után
Évtizedeken át jegyekre lehetett csak élelmiszert vásárolni. A jegyrendszer egészen 1995-ig fennmaradt, bár a városokban az 1980-as évek közepén már nagyrészt nem alkalmazták. Annak ellenére, hogy Kína a világ gyárává vált, az ország első számú központi dokumentuma 2004 óta az élelmezésbiztonságra és a mezőgazdaság, a vidék és a gazdák három kérdésére összpontosít.
Az idei év sem volt kivétel, amikor a KKP Központi Bizottsága és az Államtanács február 13-án közösen adta ki a várva várt első számú dokumentumot 2023-ra. A hatalmas súlyú dokumentum két kritikus prioritást határoz meg: a nemzeti élelmiszerbiztonság megőrzését és a mezőgazdasági területek védelmét. A 2013-as No.1 dokumentum volt Hszi első politikai nyilatkozata újraválasztása óta, és meghatározta Kína élelmezésbiztonságának növelésére vonatkozó ütemtervét.
Ennek középpontjában Kína nemzeti élelmiszer-ellátásának biztosítása állt, kiemelve az élelmiszer-önellátás megerősítését. A dokumentum erőteljes felügyeleti rendszert javasolt az élelmiszerbiztonság javítása érdekében, és példátlan módon sürgette „a legszigorúbb termőföldvédelmi rendszer bevezetésének és a magas színvonalú termőföldek fejlesztésének” szükségességét. Hszi Csin-ping logikusan helyezi az előtérbe az élelmiszerbiztonságot, mivel Kína politikai rendszerének továbbra is sebezhető pontja az élelmezés.
A COVID-19 járvány közepette az élelmiszerellátás zavarai és a zárlatok okoztak kollektív felháborodást, és
Ilyen Kínában az 1989-es tömeges Tiananmen-tüntetések óta ritkaságnak számított. Hszi nem hiába hangsúlyozta, hogy Kína növekvő függősége az importált élelmiszerektől nemzetbiztonsági problémát jelent, még akkor is, ha Kína eddig képes volt ellátni 1,4 milliárd lakosát.
Hszi 2013-as hivatalba lépése óta azt hangsúlyozza képletesen, hogy
Hszi helyesen ismerte fel, hogy a mezőgazdasági területek megóvása elengedhetetlen tényező az élelmiszer-önellátásában. Kínában az elmúlt években riasztó mértékben csökkent és romlott a termőföldek állapota. A legfrissebb földhasználati felmérés szerint
Megdöbbentő, hogy Kína megmaradt szántóföldjeinek több mint egyharmadát (Kína hagyományos területmértéke szerint 660 millió mu, ami nagyjából 44 millió hektárnak felel meg) veszélyezteti a degradáció, a savanyúsodás és a szikesedés.
A talajok az utóbbi években – a korábban tapasztalt ütemhez képest – gyorsabban erodálódtak. A szántóterület éves nettó csökkenése az 1957 és 1996 közötti körülbelül körülbelül 6 millió mu-ról (kb. négyszázezer hektár/1 mu = 1/15 -öd hektár, 666,7m2)) több mint 11 millió mu-ra (kb. 730 ezer hektár) emelkedett 2009 és 2019 között. Kína csökkenő termőterülete a túlművelés és a túlzott műtrágya-felhasználás miatt is veszít termelékenységéből. Kína műtrágya-felhasználása 2018-ban 6,4-szerese volt az 1978-as értéknek, amit nem követett a gabonatermés(2018-ban csak 2,2-szerese volt az 1978-as értéknek). A műholdas megfigyelési adatok figyelmeztetnek a monokultúrás termesztés veszélyeire is, hiszen Kína meglévő szántóterületének mintegy 70 százalékán folyik gabonatermesztés.
Sok más országhoz, például az Egyesült Államokhoz és Indiához hasonlóan az elmúlt három évtizedben
A termőföldeket kisajátították, hogy kielégítsék a gyártás, az infrastruktúra és a városfejlesztés bővülésének nagy földigényét. A termőföldeket a jövedelmezőbb fejlesztési projektek érdekében kisajátították, a földhasználati versenyben a profitmaximalizálás gyakran felülírja az élelmiszertermelők igényeit, különösen akkor, amikor az importált élelmiszerek sokkal olcsóbbak, mint a helyben termesztett termékek. Több kínai kutató jutott ugyanarra a következtetésre, miszerint, mire Kína 2030-ra eléri a 70 százalékos urbanizációs arányt, az ország valószínűleg mintegy 13 millió hektár jó minőségű szántóföldet fog elveszíteni.
2022 márciusában az Állami Piacszabályozási Hivatal és a Kínai Szabványügyi Hivatal közösen adta ki „A jól hasznosítható termőföldön való építés általános szabályai” című dokumentumot, ami a kiváló minőségű termőföldekre vonatkozott. A kínai kormány célja, hogy 2030-ig 1,2 milliárd mu (mintegy 80 millió hektár) jó minőségű mezőgazdasági területet alakítson ki.
ami 2023-2030 között legalább 75 milliárd jüan éves beruházást igényel. A jelenlegi beruházások azonban jelentősen elmaradnak ettől (mindössze 1458 jüan/mu), a helyi önkormányzatok költségvetési nehézségei és a csökkenő központi kormányzati támogatások miatt.
Bármennyire is szükséges, nincs ingyen az élelmezésbiztonság és a mezőgazdasági területek védelme. A korlátozó termőföldvédelmi politikák végrehajtása elkerülhetetlenül
Ez a helyi önkormányzatok bevételeinek 51,29 százaléka. Ez az 1990-es évek költségvetési reformjai óta van így, amióta a rendszeres adóbevételek a központi kormányzathoz áramlanak, nem pedig a helyi hatóságokhoz.
A múlt évben, azaz 2022-ben a helyi önkormányzatok földdel kapcsolatos bevételei hat év óta először csökkentek, elsősorban a földhasználati jogok értékesítéséből származó bevételek csökkenése miatt. A kínai pénzügyminisztérium adatai szerint a földhasználati jog értékesítéséből származó helyi önkormányzati bevételek a 2021-es rekordmagas 8,7 billió jüanról 2022-ben 6,68 billió jüanra csökkentek, ami 23,3 százalékos esést jelent. E bevételi forrás további csökkenése rontja a költségvetési képességüket a közkiadások finanszírozására, beleértve a Hszi által szorgalmazott kiváló minőségű mezőgazdasági területek fejlesztésének finanszírozását.
Emellett a COVID-ellenőrzésekre 2020-2022-ben elköltött hatalmas kiadások (a BBC szerint valahol 520 milliárd jüan és 1,56 billió jüan között mozognak), a helyi önkormányzatok bevételeinek csökkenésével párosulva arra utalnak, hogy sem a központi hatóságoknak, sem a helyi önkormányzatoknak nem lesz meg a költségvetési kapacitása, hogy növeljék a termőföldek védelmére fordított kiadásokat anélkül, hogy ne növelnék az adósságukat.
Akkor kellene az adósságból elkülöníteni pénzt a termőföldek védelmére, amikor a kormánynak van egy másik, sokkal sürgősebb prioritása: a gazdaság fellendítése a kínai háztartások fogyasztásának bővítésére való ösztönzésével. Márpedig a pénzügyi források hiánya jobban ösztönzi a helyi önkormányzatokat a földeladások fokozására, mint a termőföldek eladásáról való lemondásra.
Egyébként a gazdasági fellendülés beindítása céljából 2022 novemberében csak az ország bajba jutott ingatlanpiacának újjáélesztésére és a fejlesztők finanszírozásának segítésére 16 intézkedéscsomagot hirdettek meg. Ez a szakpolitikai változás azt sugallja, hogy a pártállam ismét az ingatlanpiac fellendülésére fogad a növekedés helyreállítása érdekében.
Az elmúlt két évben a kínai magán ingatlanfejlesztők, mint például az Evergrande és a Vanke, a szigorú korlátozások miatt visszavettek az agresszív földvásárlásból. Míg a magán ingatlanfejlesztők keresletének csökkenése segíthetett volna enyhíteni a kísértést, hogy a mezőgazdasági területeket ingatlanfejlesztésre használják, a keresleti űrt nagyrészt állami tulajdonú vállalatok és a kormány által támogatott fejlesztők vagy vállalatok, illetve helyi kormányzati finanszírozási eszközök töltötték be. 2022-ben már a 100 legnagyobb földvásárló vállalat több mint 80 százaléka állami tulajdonú vállalat volt. A helyi kormányzati finanszírozási eszközök lehetővé teszik az önkormányzatok számára, hogy kötvénykibocsátás révén, mérlegen kívüli adósságot vegyenek fel hosszú távú infrastrukturális beruházások finanszírozására anélkül, hogy a könyv szerinti tőkeáttételi mutatójuk növekedne.
A helyi kormányzati finanszírozási eszközökkel való földvásárlások aránya a helyi önkormányzatok földértékesítési bevételein belül 2022-ben közel 20 százalékra nőtt a 2021-es 14,5 százalékról, ami arra utal, hogy ezek az eszközök valószínűleg hamis bevételi forrást biztosítottak, és súlyosbították a helyi önkormányzatok mérlegen kívüli adósságproblémáját. Lényegében a helyi hatóságok sehol meg nem jelenő kölcsönöket vesznek fel saját bevételeik finanszírozására, jelzálogot téve pénzügyi és politikai jövőjükre, hogy talpon maradhassanak. Az ilyen formájú földeladások fellendítése, amikor a magánfejlesztők részéről alacsony a kereslet, politikailag kényelmes csatornát biztosít a helyi önkormányzatok számára, hogy korlátozott költségek mellett bevételhez jussanak.
A korlátozott költségvetési források mezőgazdasági területek védelmébe történő befektetése ezzel szemben nem hoz azonnali politikai és pénzügyi megtérülést, így nehezen adható el a helyi tisztviselőknek, akikre a gyors gazdasági fellendülés érdekében nehezedik nyomás.
Ezek a költség-haszon számítások azt jelentik, hogy a helyi tisztviselők valószínűleg visszatérnek a legismertebb forgatókönyvükhöz, a bevételek növeléséhez a földeladások kiterjesztésével és a mezőgazdasági területek gyárakká és házakká alakításával, hogy felgyorsítsák a vidéki iparosítást és urbanizációt. A földeladások ilyen azonnali kiterjesztése azt jelenti, hogy Kínában olyan lakásfelesleg alakulhat ki, amely a következő 5-10 évben újabb lakáspiaci összeomláshoz vezethet.
A korlátozott belföldi termőföldkínálat és az élelmezésbiztonságra való törekvés azt diktálja, hogy Kína bővítse tengerentúli termőföld-befektetéseit. A 2007. évi első számú dokumentum először határozta meg nemzeti stratégiaként a mezőgazdaság és a mezőgazdaság „kifelé nyitását” a világ többi részére, de a hangsúly akkoriban az exporton volt.
A Land Matrix, egy európai földmonitorozó szervezet szerint a kínai vállalatok külföldi országokban 6,48 millió hektár felett szereztek ellenőrzést, ami majdnem akkora, mint Írország. Ez a szám eltörpül a brit cégek által ellenőrzött 1,56 millió hektár, az amerikai cégek által birtokolt 860 000 hektár és a japán cégek által birtokolt 420 000 hektár mellett. Az amerikai termőföldekbe történő kínai befektetések máris aggodalmakat váltottak ki Washingtonban, annak ellenére, hogy Kína jelenleg a külföldi tulajdonban lévő amerikai termőföldeknek csak kevesebb mint 1 százalékát birtokolja. Republikánus törvényhozók már kidolgoztak egy törvényjavaslatot, amely megtiltaná az amerikai termőföldek kínai vásárlását, és az olyan államokban, mint Texas, az intézkedések még előrébb tartanak. Kína nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az Egyesült Államok szövetségeseinél, például az Egyesült Királyságbank, Franciaországban és Ausztráliában is rendelkezik termőföldekkel.
Ha Kína gazdasági fellendülését és további növekedését táplálja a földeladások és az ingatlanpiac, akkor az élelmiszerbiztonság előtérbe helyezése azt jelenti, hogy a kínai szervezeteknek agresszívabb tengerentúli földvásárlásokba kell belevágniuk. Míg az amerikai-kínai verseny jelenlegi színtere a chip- és félvezetőiparra összpontosult, új front alakulhat ki a termőföldekért és a mezőgazdasági technológiákért folytatott verseny formájában. Kína túlélheti a chipháborúban bekövetkező kudarcokat, de az élelmezésbiztonságért folytatott harcban sokkal nagyobb a tét. Ha az élelmezésbiztonsági fronton kudarcot vallanak, az veszélyezteti a rezsim túlélését.
(Forrás: Foreign Policy)
A KSH friss adatai szerint a 30 év alattiak, valamint az 55 év felettiek körében emelkedett elsősorban az aktivitás az utóbbi időszakban – derül ki a Makronóm Intézet elemzőjének értékeléséből. A munkanélküliség továbbra is alacsony, főleg nemzetközi, uniós összehasonlításban.
Nem biztos, hogy a szerző alaposan átgondolta, kiket sérteget.
„Vége van ennek a korszaknak” – kemény szavakkal vázolta fel Európa jövőjéről alkotott elképzeléseit a francia elnök.
Ráadásul „ha Európa túlságosan előre szalad a megvalósításban is, miközben Kína és Amerika másfelé megy, abból baj lehet” – nyilatkozta a svájci szakértő.
A közösségi oldal szerint „170 millió amerikai szólásszabadságát taposhatják el”.
Kristi Noem republikánus kormányzó életrajzi könyvében részletesen elmeséli, miként lőtte le az engedetlen családi kutyájukat.
De az magához Dobrevhez is méltatlan, ha erre az a válasz, hogy egy emberként tagadják el Magyar jelentőségét.
