Gyermekek és politika – kialakítható-e az abszolút lojális szavazóbázis?

„A kutatás arra fókuszált: hogyan vélekednek a gyerekek a nagy tekintéllyel bíró emberekről, elsősorban magáról az elnökről, illetve a rendőrökről. A róluk kialakult kognitív és affektív képek és vélemények alapján négy kategóriát neveztek meg a kutatók: politizáció, megszemélyesítés, idealizálás és intézményesítés.

A politizáció kategóriában a gyermekben még aktívan zajlik a folyamat, amikor tanul különbséget tenni a családi tekintély és egy külső, a családnál feljebb álló hatalom között. A másodlagos szocializáció hatására már azonban egyre inkább konkretizálódik benne a politikai és a szülői hatalom közötti különbség.

A megszemélyesítés kategóriában a gyermek számára már nemcsak egy elvont fogalom a politikai hatalom, hanem konkrét – és általában ismert – személyekkel is azonosítja azt. A személyiségséma szerint az elnök lesz az, aki alapján benyomásai kialakulnak a kormányzatról.

Az idealizáció már kisgyermekkorban is megjelenik, a gyermek ugyanis szélsőségesen pozitív képet alakít ki a tekintéllyel bírókról. A gyermek oltalmazó, jóságos vezetőként tekint az elnökre, aki mellett elkötelezi magát. A másodlagos szocializáció hatására ez a dicsfény, vele együtt a vak bizalom halványodik, de az elsődleges pozitív bevésődés megmarad. A kutatás szerint fontos szerepe van a személyes találkozásnak az idealizált személlyel.

Az intézményesítés kategóriája azt a folyamatot takarja, amely során az egyénre fordított figyelem és a róluk kialakult kép kiterjed az intézményekre, rendszerekre is.

Easton és Dennis arra a következtetésre jutottak, hogy a négy kategóriából három általánosítható a régóta fennálló – de nem feltétlen stabil – rendszerekben is. A politizáció, a megszemélyesítés és az intézményesítés így tehát számításba vehető kategóriák lehetnek az USA-n kívül is, az idealizáció viszont kevésbé – kifejezetten a nyíltan erőszakos rendszerekben. Ez utóbbi azonban fontos elem: az idealizáció és a megerősítő személyes találkozás lehet az alapja a későbbi diffúz támogatás kialakulásának.”