Ha nem én ugrom, el sem hinném, hogy meg lehet csinálni – Javier Sotomayor a Mandinernek

Az első és az utolsó világcsúcsa miatt nyilván Salamanca jut eszébe a leggyakrabban, de azért az 1989-es fedett pályás világbajnokságra és Budapestre is vissza-visszatérnek néha a gondolatai?
Tündérszép emlékeim vannak. Nemcsak az első nagy nemzetközi címem, hanem a fedett pályás világcsúcsom okán is. Ez az egyetlen hely, ahol világrekorddal világbajnoki címet is nyertem.

Hogyan érkezett Magyarországra fél évvel a hazája által bojkottált szöuli olimpia után?
A Los Angeles-i olimpia előtt már juniorvilágcsúcsot ugrottam, de a bojkott miatt nem lehettünk kint. (233 centis juniorvilágcsúcsával ezüstérmes lehetett volna az olimpián – a szerk.) Utána Kuba a dél-koreai olimpiát is bojkottálta, pedig akkor már világcsúcstartó voltam. Nem mondom, hogy minden versenyt megnyertem, de csak nagy küzdelem árán verhettek meg. A világcsúcs után egy világbajnoki cím újabb világcsúccsal – igen, ezzel le akartam szúrni egy póznát, hogy itt vagyok, új korszak jön.