Nemzeti egységtankönyv

2010. szeptember 09. 08:34

Nem ez az első alkalom, hogy a politikai jobboldal a történelemkönyveken akarja elverni a port a fiatalok kevésbé nemzetinek vélt magatartásáért.

2010. szeptember 09. 08:34

„Nem tudom kiket értett Boross Péter gúnyolódó liberálisok alatt, de célt téveszt. A liberálisok (vagy konzervatívok, vagy akárki mások) nem gúnyolódnak, amikor a meséket, legendákat, regéket annak tekintik, amik: meséknek, legendáknak, regéknek – nem pedig kötelezően elsajátítandó tananyagnak. Márpedig Boross szavait nem lehet másként értelmezni, számára – úgy tűnik – fontosabb a legendárium, ha az nélkülözi is a történeti hitelességet, viszont erősíti a jobboldal által sulykolt nemzeti identitásképet. Világos beszéd, sajátos üzenet a történettudomány és a történelemtanítás autonómiáját, szakmaiságát féltőknek, történészeknek, történelemtanároknak, legyenek azok bármilyen pártállásúak. Eddig sem volt kétséges, hogy a jobboldal karakterformáló ideológusai számára legalább olyan fontos – kiragadott példaként – Szent István Szűz Máriának történt országfelajánlása (lévén ez valóban legenda), mint az államalapító uralkodó valós tevékenységének bemutatása. A történelmi múlt ebben a felfogásban nem vagy nem elsősorban tudományos kérdés, hanem valami homályos identitásnevelés puszta eszköze.

Álláspontom szerint nemcsak az a baj, hogy a történetírás »harag és részrehajlás nélküli« művelésének alapelve sérülhet a jobboldali bölcsek nyomulása következtében, hanem az is, hogy a politika szolgálatába állított múlt megint »újraszínezés« áldozata lesz. Boross és elvbarátai szerint a történelmi forrásokból kiolvasható, szakmai ismeretekkel levont következtetései talán nem elég jók, nem elég nemzetiek. Pont ellenkezőleg gondolom: Pelikán elvtárs halhatatlan bon-mot-ját elferdítve (»kicsit sárga, kicsit savanyú, de mégiscsak a mi narancsunk«), megállapíthatjuk, hogy történelmi múltunk éppen elég érdekes, tanulságok megfogalmazására alkalmas, sőt lelkesítő – önmagában is. Nem szorul rá legendákkal való színezésre, már csak azért sem, mert amit a politikusok nagyon bele akarnak láttatni a történelembe, az az esetek többségében nem is volt benne.

Nem ez az első alkalom, hogy a politikai jobboldal a történelemkönyveken akarja elverni a port a fiatalok kevésbé nemzetinek vélt magatartásáért (ez általában a pártjuk iránti kisebb bizalom érzetével azonos – vagy amit ők bizalomnak tartanak), vagy attól várják egy új generáció számukra kedvezőbb identitásképének kialakulását. Szögezzük le: nagyon-nagyon fontos, hogy az általános és középiskolák tanulói kezébe tartalmilag pontos, jól tanulható és tanítható történelemkönyvek kerüljenek, ez valóban alapvető abból a szempontból, hogy a jövő generációi megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek a világ és a magyar nép történelmi múltjáról. De legalább az is ennyire leszögezni való tény, hogy a most használatban lévő tankönyvek összességében alkalmasak e cél megvalósítására. Elfogadhatatlan és sértő »fércművekként« lesajnálni a hazai történelemkönyveket, »anarchikus posványként« látni és láttatni a hazai történelemtanárok, tankönyvszerzők munkáját. Nem várható el Boross Pétertől, mint politikustól, hogy ismerje a hazai tankönyvpiacot, és képet alkosson róla, vagy elmélyedjen a történelemtanítás didaktikai kérdéseiben, az viszont igen, hogy ne gondolja magát ezen a téren ennyire markáns véleményt formáló és ideológiai útmutatásra felruházott személynek.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 17 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
elfelejtette
2010. szeptember 09. 14:43
Nagyon jó volna továbbra is a marxista történelemszemlélet szerint oktatni, de ezt sajnos kurvára bebuktátok, úgyhogy nem ez lesz. A végén még megérem, hogy a történelemkönyvekben nem lesz "nagy" a francia forradalom.
tevevanegypupu
2010. szeptember 09. 11:57
Szerintem megnyugodhat a galamus, tanitani fogjak a kommunista es liberalis legendakat is. Kun Belarol, Szamuelyrol Farkas Mihalyrol, Gero Ernorol, stb.. konyveket lehet majd megtolteni veluk. valoszinuleg meg is teszik. De tessek belenyugodni, hogy az orszag kereszteny alapokon nyugoszik immaron ezer eve, hogy Istvan felajanlotta az orszagot az osszes szenteknek es foleg Istennek es Szuz Marianak. Ha nem tetszik akkor is.
orion
2010. szeptember 09. 11:09
Most kotorásszam elő a pincéből a 70-es évek beli történelemkönyvemet ennek a galamusos ürgének? (a magyar-és világirodalmat taglaló se piskóta, ahol Petőfi a kommunizmus előfutára, József A. meg hithű kommunistának született, a szovjet meg az irodalom non plus ultrája) De fölsorolható a forrásanyag is, hibátlanul objektív mind-nyilván. A Horthy-korszakot meg 56-ot tanítsák a Lajtai-Hollós "művek" alapján, az az igazi, ugye Fazekas úr????
sine ira et studio
2010. szeptember 09. 10:28
Tisztelt Fazekas Úr! Hadd magyarázzak el Önnek egy lényeges különbséget a történelem kutatása és oktatása között: a kutatást valóban harag és részrehajlás nélkül kell (kellene) művelnie a történésztársadalomnak. Az a baj, hogy önök, liberálisok sem egyenlő mércével mérnek, és valamiért előszeretettel a magyar történelmi "sovinizmust" szeretik ostorozni, miközben elfeledkeznek arról, hogy a magyarokkal szomszédos népek gyakorlatilag mesekönyveken élnek. Mindegy, a kutatás részével kapcsolatban igaza volna, ha itt bárki is a kutatók megrendszabályozásáról hozott volna törvényt. Megjegyzem, pont az önök által minap ajnározott baloldali kormányzat tenyerelt bele a kutatói szabadságba pont akkor, amikor egy történelmi eseménnyel kapcsolatos véleménynyilvánítást büntetőjogi esetté léptetett elő, de ön, ha jól emlékszem, akkor örömmel tapsolt ennek a törvénynek. Másik dolog: a történelem oktatásáról és nem kutatásáról van szó. Amit ön helyesnek tart, a történelem teljes deszakralizálása, az úgyis megtörténik azoknál, akik komolyan foglalkoznak vele, és kénytelenek átértékelni a történéseket, mert a magyar történészi szakma igenis nívós és nem enged meg magának népmesegyártást. De az átlagemberek számára mire való a történelem? "Az élet tanítómestere", írták több ezer éve, ami véleményem szerint azt jelenti, hogy a történelmen keresztül kaphatunk egy erkölcsi útmutatást, illetve azoknak a kereteknek, amelyeket ön eleve elítél, plusz kohéziós erőt nyúlt a történelmi összetartozás. Egy tevékeny, törvénytisztelő állampolgár, egy közösségi jellem számára fontosabb pár példamutató legenda, mint az illúziók mindenáron való lerombolása, ami mellesleg nálunk már régen átlépett azon dolgok rombolásába, amelyek ráadásul létezők is voltak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!