„Miniszterelnök úr!
Ugye Ön is tudja, hogy ebben az országban nem lesz addig rend, amíg nem válik Ön is labanccá. Tudja: Károlyivá.
Na, nem a nyúlszájú országrontó, kriptokommunista, szoknyabolond, kártyacsaták hősévé, szájhősévé; hanem báró nagykárolyi Károlyi Sándorrá, aki olyan konkordátumot, békeszerződést, egyezséget tudott képviselni, amely a nemzetközi kihívásokkal párhuzamosan a magyar érdekeket tudta védeni.
Mert tudja Miniszterelnök úr – ezek voltak a »labancok«.
Akikről ön beszélt, azokra is van egy magyar kifejezés; ők a »hazaárulók«.
Csúnya szó – belátom – és sajnos jól skandálható, divatszóvá is lett manapság.
De a hazaáruló, az nem a labanc szinonimája.
Mert bár minden hazaáruló a nemzet érdekei ellen cselekszik, de a labanc nem csak képzeli, hogy a Haza üdvére tesz, mert az eredmények is őket igazolják.
Miniszterelnök úr, váljon hát Ön is labanccá; ne dőljön be a Tenkes kapitánya című tévés sorozat elnagyolt és hazug gondolatvilágának; és hagyja ezt az olcsó, táblalengető, csöpögő-orrú panelproli-demagógiát!
S a Haza fényre derül.”