Út épül lélektől lélekig

2012. május 18. 16:46

Olyan világban élünk, amelyben ami nem működik, azt kidobjuk és eszünkbe sem jut megjavítani. Interjú.

2012. május 18. 16:46
Süveges Gergő
Családháló

 

Hogyan lehet egy gyermek nevelésében megtalálni azt az egyensúlyt, hogy a szülők engedjenek is teret a gyerekek saját személyiségének, akaratának, véleményének, de alapvető dolgokban következetesek lehessenek úgy, hogy azt a gyerekek is tiszteletben tartsák?

Ami nem hit és erkölcs kérdése, abba igyekszünk csak nagyon óvatosan beleszólni. Abban, hogy hogyan kötik fel a hajukat, vagy milyen pólót húznak a nadrágjukhoz, nagy szabadságuk van. De a lényeg az, hogy minden témáról próbálunk nagyon sokat beszélgetni velük. Meghallgatni őket, kikérni a véleményüket, komolyan venni az érzéseiket, higgadtan elmondani a saját érzéseinket; egyszóval megismerni őket és megszólíthatónak megtartani magunkat. Nem cáfolhatatlan diktátumokat teszünk közzé, hanem beszélgetünk, érvelünk, vitázunk, és nem erőből viszünk át döntéseket. Nincs is rá szükség: ha folyamatos közöttünk a párbeszéd, ha mernek kérdezni és merik elmondani a véleményüket, akkor tiltásokra és diktátumokra sincs szükség. (...)

Mi az a legnagyobb elismerés, amit kaphat a gyerekeitől?

Aminek most a legjobban örülök, ha őszintén beszélgetünk egymással, ha ők is megnyílnak és én is megnyílok, ha az érzéseinkről, érzelmeinkről beszélünk. Vagyis ha valóban találkozunk egymással: út épül lélektől lélekig.

Mik azok a hibák, amik rossz irányba vihetnek egy házasságot?

Elsősorban az, ha azt hisszük, a házasság megy magától. Nem megy magától. Nap mint nap dolgozni kell azért, hogy a kapcsolat élő maradjon. Olyan világban élünk, amelyben ami nem működik, azt kidobjuk és eszünkbe sem jut megjavítani. Egy házasság csak akkor fog működni, ha hajlandóak vagyunk javítani azon, ami romlófélben van. Folyamatosan kapcsolatban kell maradnunk egymással. Ha csak a gyerekeken, ügyeken, bevásárlólistán keresztül kapcsolódunk egymáshoz, akkor pillanatok alatt elveszítjük egymást. És van még valami: hiszem azt, hogy a házasságunkat nem ketten kötöttük, hanem Istennel együtt. Csak a saját erőmben bízva hogyan mondhatnám, hogy amíg élek, szeretni fogom a házastársamat? Ezt csak Istenbe kapaszkodva merem kimondani.

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 3 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Antigoné
2012. május 19. 11:36
Nem értem, ki és miért diszlájkolja ezt a cikket. Ha nem vallásos valaki, akkor is elfogadhatja, hogy SG így gondolja, és szép, amiket mond, sőt követendő is.
kulalak
2012. május 19. 02:49
Elolvastam az eredetit. Gondoltam ideírom ezt, hogy a Mandiner szerkesztôi se érezzék úgy, hogy ezt fölösleges volt beszemlézni. Ez volt az egyetlen cikk ebben a pillanatban amihez nem volt hozzászólás pedig szórták rá a piros meg zöld hüvelykujjakat.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!