A rendszerváltás nyomorúsága

„Hát gyerekek, állítólag ti (no nem a titkosszolgálatok) találtátok ki a liberális demokráciát, hát itt virul most egész Európában munkanélküliséggel, bevándorlással, menekültekkel és droggal, jövőkép nélkül. Szép kis teljesítmény.

Lebuktatok, mert nem jött be semmi, sem Bajnai, sem Mesterházy, most az álcivil bandákban reménykedtek, meg a nagy országos felháborodásban. Meglátjuk, mi lesz.

De van itt egy érdekesebb dolog is, manhattani gyerekek.

Talán elmegy a Mindentudás Egyetemére (nem megy el) egy neves politológus, vagy egy nagyokos közgazdász és beszél.

Például arról, hogy ez a nagy kelet-európai rendszerváltás is egy nagy kamu volt. A globalizáció teremtette, nem a humánum. Érdekelte őket a vasfüggöny mögötti népek élete, nem érdekelte. Azért omlott le a berlini fal, hogy a kelet-berliniek is négy évtized után szabadon élhessenek, nem azért. Azért történt minden, hogy a Baltikum népei, a szovjet fogságban élő lettek, litvánok és észtek is érezzék a szabadság és a demokrácia levegőjét, nem azért. Azért nyitottuk meg nem kevés bátorsággal a vasfüggönyt, hogy végre szabadabban élhessünk, azt hittük, azért. Hát nem.

De ezen, ami milliók reményét és boldogságát jelentette, csak mosolyogtatok odaát.

Az egész kelet-európai rendszerváltás egy előre megfontolt gazdasági számítás volt. Kellett az új piac, de ez is bakancsos módon. Észre sem vettük, hogy iparágak tucatjai tűntek el. Kinek és miért szúrta a szemét a magyar cukoripar? A fenenagy demokráciában egy kis ország miért nem termelheti meg saját cukorrépa termelésén keresztül önellátását? Nem, mert olasz és francia cégek – izraeli bejegyzéssel – foglalták el cukorgyárainkat, aztán leépítették, gépeit elhurcolták. Munkát elvesztő tízezrek maradtak nyomukban, nagy részük már meghalt, családtagjaik ma is nyomorognak. És a sor hosszasan, nagyon hosszasan folytatható. Nagyszerű mérnökeink, technikusaink és szakmunkásaink tudása és munkába való hite vált fölöslegessé.”