Nehéz szabadság

„A pályaválasztási döntés fontos eleme az, amikor kiválasztjuk, milyen tudás megszerzésébe fektetjük energiáinkat. Melyik fakultációra menjünk középiskolában, milyen nyelvet tanuljunk, hova menjünk szakmai gyakorlatra? Ha már van munkánk, milyen képességünket fejlesszük, hogy jobb helyzetbe kerüljünk? Ezzel az üggyel kapcsolatban is tetten érhető Magyarország kettőssége.

A nehéz anyagi helyzetben lévők számára az a legnagyobb kihívás, hogy döntési lehetőségeik igen szűkek. Nincs jól strukturált információjuk arról, mit kellene a gyereknek vagy fiatal felnőttnek csinálnia. Hova induljon, hogy jobb helyzetbe kerüljön, mint családja? Ha még volna is irány, kevés az erőfeszítéseket lehetővé tevő támogatás, és sokszor csak a szerencsén – azaz egy elhivatott, érzékeny pedagóguson — múlik, hogy tudatos döntést hozhat-e a fiatal a jövőjéről.

A jobb helyzetben lévők pedig eközben egy másik dilemmával szembesülnek: túl sok a választási lehetőség. Kínaiul kell tanulnia annak, aki nemzetközi karriert akar? Esetleg társadalomtudományi egyetem mellett tanuljon meg programozni is?

Számos pszichológiai kutatás számol be arról, hogy a túl sok választási lehetőség frusztrációt kelt az emberekben. Az ezredvégi nemzedék számára pedig alapélmény az afölötti szorongás, hogy jó döntést hoztak-e. Helyesen választották-e ki az egyetemi szakot, jó gyakornokságot csíptek-e el? A dolgot nem könnyíti meg, hogy az ezredvégi nemzedékbe tartozók szülei egy egész más világban nőttek fel, tehát tapasztalataik csak korlátozottan érvényesek ma, és így nehezebb az ő tanácsaikra építkezni.”