Nincs visszataszítóbb...
...mint amikor egy politikust vagy közszereplőt kinézetével, származásával, családjával, rokonságával, magánéletével karaktergyilkolnak.
Reynolds bemutatkozó regénye tehát nem sikerült hibátlanul, de izgalmas világa és központi konfliktusa könnyen feledteti apróbb hiányosságait.
„Reynolds viszont jobban ért a komoly tudományos témák boncolgatásához, mint Hamilton. Néha már-már Egan-i szinten részletez egy-egy tudományos jelenséget vagy elméletet és bizony volt egy-két eset, amikor egyet vissza kellett lapoznom, hogy teljes képet kapjak az éppen tárgyalt témáról. A könyv fő konfliktusa is egy komoly tudományos elgondolást, a Fermi-paradoxont járja körül. Realistább megközelítést alkalmaz Hamilton-nal szemben: nincs féregjárat, nincs fénysebességnél gyorsabb utazás. Itt bizony keményen telnek az évek a csillagközi kiruccanások során. Nem véletlenül választotta Reynolds ezt a megközelítést, hiszen mielőtt minden idejét az írásnak szentelte volna, az Európai Űrügynökség részét képező European Space Research and Technology Centre munkatársaként dolgozott.
Érdemes szót ejteni a magyar kiadásról is. Egyrészt dicséret illeti az Alexandra Kiadót, mert meghagyta a 2002-es angol kiadás borítóját és mert Reynolds egy önálló regényét, a Napok házát is kiadta – ráadásul a Jelenések tere kiadásával azonos évben, 2012-ben. Másrészt pedig rendkívül szomorú, hogy ilyen hamar felhagyott a kiadó Reynolds életművével. Persze sejtem, hogy az eladott példányok száma csak töredéke lehet más manapság divatos ponyvákkal szemben, de amíg azok egy idő után feledésbe merülnek, a Jelenések tere-ciklus és az önálló regényei is, mint például a már említett Pushing Ice, időtálló értéket képvisel. Akinek pedig hiányzik még a polcáról az siessen, jelenleg rendkívül kedvező áron lehet beszerezni az említett kiadó nevét viselő könyvesboltok egyikében.
A fordítás azonban nem sikerült tökéletesen. Az űrlövegből kiindulva, kíváncsiságom kielégítése érdekében utánanéztem, hogyan is nevezik eredeti nyelven. Cache-weapon. Illetve a szintetikusokat conjoiner-eknek nevezik angolul. Belátom nem könnyű ezt lefordítani, de a fordítás során elveszett a mögöttes jelentéstartalom, ami a szintetikusok közötti állandó tudati kapcsolatra utal.
Reynolds bemutatkozó regénye tehát nem sikerült hibátlanul, de izgalmas világa és központi konfliktusa könnyen feledteti apróbb hiányosságait. Méltán lett ezzel a regénnyel a modern űropera mesterdalnoka. Remélem idővel olyan jelentős műként fogjuk emlegetni a science fiction irodalomban, mint Dan Simmons Hyperion-ját.”