Amikor leszáll az éj, Nicolas Cage új filmjében akkor jönnek a Goofy-szörnyek
Cage rage helyett komolyan vehetetlen szörnyek, alibi történet és alibi szereplés másfél órán keresztül, amit ki lehet bírni, csak éppen felesleges.
Az Agave kiadó Robert Jackson Bennett, Blake Crouch és Nick Cutter után újabb, a magyar közönség számára eddig ismeretlen horror-szerzőt hozott el nekünk: Paul Tremblay Bram Stoker-díjas regénye, a Szellemek a fejben azonban sajnos csalódást okoz.
„A felnőtt Merry és a riporternő párbeszédei kínosan nyögvenyelősnek hatnak, a sokkoló(nak szánt) utolsó lapokat leszámítva különösebb hatással nincsenek a történetre, a nagyobb baj azonban, hogy a blogger-lány kifejezetten irritáló figura, egy megszállott horror-geek elrajzolt, affektáló paródiája, hiába sorolja a filmes utalásokat, ha egyszerűen nem érdekes, amit mond (ezen a személyéhez köthető csavar sem vátoztat, sőt, annak ismeretében zavaró csak igazán a jelenléte).
A regény horrorjelenetei vizualitásukban leginkább a napjainkban James Wan és tettestársai által unásig erőltetett szellemházas-démoni megszállásos vonalhoz állnak közel, ami nem a legjobb ajánlólevél, de szerencsére működnek, profin megírtak, hátborzongatóak és élvezetesek, még ha nem is túl eredetiek (a számtalan klasszikus és kevésbé klasszikus előképre az Ördögűzőtől a Parajelenségekig maga Tremblay igyekszik lépten-nyomon felhívni a figyelmünket).
Lehet, hogy szociális érzéketlenségemet jellemzi, elképzelhető, hogy horror-túladagolásban szenvedek, és egyre kevesebb dolog van, ami meg tudna hatni, de be kell vallanom: a regény kezdetétől folyamatosan emlegetett, vérfagyasztónak és letaglózó erejűnek beállított végkifejlet nem igazán tudott földhöz vágni. Az események drámaiságát érzékeltem ugyan, olvasóként azonban egyetlen szereplő sem került annyira közel a szívemhez, hogy megkönnyezzem sorsukat, ezért pedig kénytelen vagyok ismét a darabos narrációt felelőssé tenni: Tremblay nem enged igazán közel a karaktereihez, nem hagyja, hogy alámerüljünk a Pokolban, csak felvillantja a rémségeket, hogy aztán (akaratunk ellenére) megóvjon a kárhozattól. A Szellemek a fejben ijesztget, de nem okoz rémálmokat, folyamatosan nyugtalanít, ám nem kavar fel, nem hatol mélyre, csak felületi sérüléseket okoz.”