A brit példa

„A brit konzervatív hatalmi elit vakságáért, a Munkáspárt tétovázásáért Nagy-Britannia nagy árat fizet. Nemcsak mert a Brexitnek precedenst kell teremtenie, mi van, ha egy tagállam kívül szeretné magát tudni az Unión; nemcsak mert a multik menekülnek Londonból, amely lassan elveszti minden koronaékszerét, hanem mert a brit »birodalom« és a birodalmi identitás – meghasadt. Főként az új generációkban erősebbnek bizonyul a kötődés az európai közösséghez, mint a szigetország bezárkózásához, ahonnan csak a Trump-féle Egyesült Államok felé nyílik szabadon ajtó. Már ha sikerül tető alá hozni valamiféle szabadkereskedelmi egyezményt a két ország között.

A britek ráébrednek, nem volt jó ötlet kilépni az Unióból: a lakosság 68 százaléka hajlandó lenne akár fizetni is, hogy megtarthassa az uniós állampolgársággal járó előjogokat – írja az Independent a London School of Economics és az Opinium nevű közvélemény-kutató felmérésére hivatkozva. A megkérdezettek 32 százaléka semmit nem fizetne, 68 százalék viszont évente 594 fontot, kétszázezer forintot is adna a tagság jogaiért, de még a kilépésre szavazók 58 százaléka is hajlandó lenne erre. Tizedük ezer fontnál is többet. A fiatalok 85 százaléka pedig szeretné megtartani európai állampolgárságát.

(...)

Miért érdekes ez? Orbán Viktor Unión belüli szövetségesét vesztette el tavaly nyáron abban a küzdelemben, amelyet a nemzetállamok Európájáért vív szüntelen, miközben nemzeti érdekeiket felismerve a visegrádiak is lehámlanak róla. Derül az ég a föderális Európa tervei felett. Amiből a nemzetállamok polgárai egyelőre csak a szabadságot, az európai szabadságot érzik. Mielőtt elfelednénk: minden Brüsszel-ellenes kormánypropaganda ellenére a magyarok 70 százaléka még mindig Unió-párti.”