„Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok” – MFM-munkatársak a Mandiner.családnak

2017. március 09. 09:38

Vajon létezik olyan serdülőknek szóló szexuális felvilágosítás, amely nemcsak ismeretet ad át, hanem játékos élményt is nyújt? Úgy tűnik, igen. Az MFM-Projekt® (Mädchen Frauen Meine Tage illetve My Fertility Matters) orvostudományi-biológiai alapokon nyugvó, interaktív szexuális felvilágosító foglalkozás, amely Németországból került Magyarországra. Egy végigkísért II. kerületi iskolai foglalkozás végén elbeszélgettem a két szakértővel, Király Zsuzsannával és Bozó Andreával. Páros interjúnk.

2017. március 09. 09:38
Admin
A bemutatkozás és a szabályok ismertetése után elkezdődik a játék, amely során a lányok piros sapkás „ösztrogén-barátnőkké”válnak vagy sárga sapkás „progeszteron-csapattá” alakulnak, a fiúk pedig alagutakon átbújó zöldsapkás „titkos ügynökök” lesznek... Mi történik a foglalkozásokon?
 
Király Zsuzsanna (KZs): A program egy-egy félnapos dramatikus játékon alapul, melynek során a gyerekeket végigvezetjük a női illetve a férfiúi termékenység testi folyamatain, megismertetjük, és játékosan megtapasztaltatjuk velük a testük működésének alapvető fizikai és lelki összefüggéseit. Az életkornak és nemnek megfelelő programokban külön kiscsoportokban folyik a munka a lányokkal és a fiúkkal. Azért külön, mert úgy sokkal nyíltabban, szabadabban tudnak beszélgetni, gondolkodni és kérdezni a saját testükről és a másik neméről is.
 
Bozó Andrea (BA): A játék dráma- és élménypedagógiai elemeket alkalmaz, például a testi folyamatokat különböző puha anyagból készített segédeszközökön lehet végigjátszani, de van olyan tárgy, amit meg is lehet kóstolni. A „játékvezető” egy kerettörténetbe helyezi a fogantatás történetét: játékos formában szemlélteti a lányok esetén a termékenység és a menstruáció, azaz a „Ciklus show”, fiúk esetén a hímivarsejtek haladási útja, azaz a „Titkos küldetés” történéseit. A játékban a gyerekek is szerepelnek. A lányok a történet megfelelő pontjain „ösztrogén-barátnőkké” vagy „progeszteron-csapattá” válnak, és ennek megfelelően alakítják a ciklust. A fiúk eljátsszák egy-egy hímivarsejt szerepét, alagutakon átbújva versenyeznek egymással, a legjobbak között kisorsolják a szerencsés „nyertest”, és végül megfejtik a „titkos kódot”, amit minden hímivarsejt magában hordoz.
 
Akkor ez egyszerre információátadás és minden érzékszervre ható élménynyújtás is...
 
BA: Igen. A program minden részének az a célja, hogy a résztvevőkben saját testük szépségét, működésének különlegességét és csodálatos voltát erősítsük meg. A testi folyamatok kedves és látványos bemutatása az értelem mellett főként az érzelmeket és az érzékszerveket célozza meg – ezért is minden érzékszervre ható, élményszerű a program. Ugyanakkor olyan új információkat is bemutat, amelyek ebben a korban még nem tartoznak a mindennapi tudáshoz (például a méhnyaknyák szerepe).
 
KZs: Fontos még, hogy a játékot beszélgetés előzi meg és követi a serdülőkor mibenlétével, a termékenységi tünetekkel, a mindennapok gyakorlatával, a serdülők higiénés szabályaival, a nővé illetve férfivá érés lelki hátterével kapcsolatosan is.
 
Hogyan lettetek MFM-munkatársak?
 
KZs: Az MFM-projekt® 1999-ben indult el Bajorországban, kitalálója és elindítója Dr. med. Elisabeth Raith Paula müncheni doktornő. A Ciklus-show® program magyarországi adaptációját és elterjesztését a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület (SZÉK) vállalta, több mint tíz éve. Minden munkatárs a SZÉK, mint projektközpont szakmai támogatásával önállóan végzi munkáját. Ma már 40 vizsgázott MFM-tanácsadó van az országban, akik közel 900 Ciklus-show-t tartottak közel 12 ezer lánynak, valamint tájékoztató foglalkozást közel hatezer felnőttnek.
 
BA: A lányokkal való foglalkozás kapcsán a fiús program iránti igényt felismerve az Életünk a Család! Nonprofit Közhasznú Kft. szakmai munkacsoportja, a Budapesti Család MunkaCsoport dolgozta ki és sztenderdizálta Titkos Küldetés® programot, a lányokéval azonos értékrendben és szellemiségben. Ennek során a fiúk ugyanúgy betekintést kapnak testük működésének és az emberi élet keletkezésének, a serdülőkor testi és lelki változásainak folyamatába.
 
 
Mi a projekt célja, mit jelent a mottója?
 
MZs: A projekt központi gondolata az, hogy a serdülő lányok és fiúk önképét és életérzését nagymértékben meghatározza az, hogy milyennek tapasztalják meg és értékelik a testüket, milyen üzeneteket hallanak meg a testükkel – és így saját magukkal – kapcsolatban. A saját test értékességének megtapasztalása alapvető fontosságú ahhoz, hogy az egészségükkel, termékenységükkel és szexualitásukkal felelősen tudjanak bánni. Ez minden megelőzés alapja, ezért a program jelmondata: „Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok.”
 
BA: A cél tehát az ismeretterjesztésen túl a pozitív testkép és a nemi identitás erősítése.
 
Hogy kapcsolódnak a programhoz a felnőttek (szülők, tanárok)?
 
BA: A szülők bevonása a program fontos része. Az előzetes konzultáció és a programot követő beszélgetés során a szülők gyakorlati javaslatokat kapnak, hogy miként kezeljék a testi változások témáját serdülő gyerekeiknél. Tartós hatás ugyanis csak akkor várható, ha megfelelő szülői támogatás kíséri a gyermek fejlődését.
 
KZs: A témára nyitott szülői támogatás mellett legalább ilyen fontos a megfelelő pedagógusi hozzáállás, hiszen a gyerekek gyakorlatilag velük vannak a legtöbbet, sokszor a szülők mellett vagy helyett hozzájuk fordulnak információért, tanácsért. Ezért, amikor iskolákban tartunk foglalkozásokat, akkor nemcsak a szülőkkel, hanem a pedagógusokkal is elbeszélgetünk, előzetesen és utólag is.
 
 
Miért nem elég, ha a szülő vagy tanár végzi a szexuális felvilágosítást, miért kellenek ehhez külső szakemberek?
 
KZs: Az a tapasztalat, hogy a tanároknak nincs idejük elmélyülten foglalkozni a témával, és a szakismereteik sem feltétlenül elegendők ahhoz a mélységhez, amit a mi foglalkozásaink e témában nyújtanak. A programot viszont képzett szakemberek oktatják, akik kezelni tudják a foglalkozás alatt felmerülő, esetleg a megszokottól eltérő kérdéseket, helyzeteket. A gyerekek elmondása szerint feléjük gyakrabban és könnyebben nyitnak, mint a szüleik vagy a tanáraik irányában. Ugyanakkor a szakértői foglalkozás nem váltja ki a szülői és a pedagógusi feladatokat felvilágosítás terén, hanem közös alapot nyújt a számukra. Nagyon fontos (lenne), hogy ezt a közös alapot a gyerekek továbbépítsék otthon a szüleikkel, az iskolában a tanáraikkal...
 
BA: Az iskolai foglalkozások révén az egész osztály ugyanazt az információ- és élménycsomagot kapja és ugyanabban az időben, ami az otthoni szülői felvilágosítás esetén nem lehetséges. Ráadásul, ez a program egy közösségformáló esemény is, amely alatt és után van közös téma, amiről a fiúk és a lányok külön-külön és együtt is „közös nyelven” tudnak beszélgetni egymással – és akár másokkal is, például a foglalkozáson ugyancsak részt vevő más osztálybeli diáktársaikkal, vagy tanáraikkal és szüleikkel.
 
Veletek nem lehet tovább építeni ezt a közös alapot? Ez csak egy egyszeri lehetőség?
 
KZs: Dehogy, sőt! Nagyon szívesen térünk vissza egy-két év múlva és folytatjuk a programot az adott életkornak megfelelő ismeretek és élmények átadásával, átbeszélgetésével. Például ide, a Budenz József Általános Iskolába már három éve járunk: az első alkalom óta minden ötödik évfolyam minden osztályába meghívnak minket, és jöttünk már vissza a hetedikesekhez is. Nagy öröm számunkra a gyerekeket viszontlátni és folytatni velük a közös munkát egy másik szinten.
 
Ezek szerint jók a visszajelzések?
 
BA: Teljes mértékben! Nem könnyű bekerülni egy iskolába, hiszen sokan nem is hallottak még rólunk vagy nem elég nyitottak arra, hogy megismerjék a programot. Ahova azonban eljutottunk, mindenütt örömmel fogadnak és visszahívnak. A hírünk tehát leginkább „szájhagyomány” útján terjed. Ahogy említettük, a tanároknak és a szülőknek tartunk előzetes bemutató és utólagos egyeztető alkalmat, ahol lehetőségük van kérdezni és megbeszélni felmerülő kérdéseiket. A gyerekekkel pedig minden foglalkozás végén kitöltetünk egy-egy (névtelen) értékelő kérdőívet.
 
 
 
Mik voltak a legfontosabb visszajelzések a Budenz József Általános Iskolából, ahol három ötödik osztálynak tartottatok foglalkozásokat, összesen három napon át?
 
KZs: A legfontosabb talán az, hogy a lányok szerint sokat, illetve nagyon sokat segített a foglalkozás abban, hogy jobban megértsék a testükben végbemenő és várható változásokat. A legtöbbjüknek nagyon tetszett az egész foglalkozás, legjobban maga a módszer „játékos”, „beszélgetős” jellege, és az, hogy csak lányok voltak, fiúk nélkül. Legkevésbé az tetszett nekik, hogy nem minden osztálytársuk vette elég komolyan. A legnagyobb újdonságot számukra az egyes részletek (ösztrogének, sárgatesthormonok, méhnyaknyák stb.) jelentették, de sokuk számára az egész termékenységi-menstruációs folyamat újdonság volt. A lányok döntő többsége (egy-két határozott ellenvéleményt kifejtő kivételtől eltekintve) szeretne még többet tudni a témáról és szívesen beszélgetne máskor is ezekről a dolgokról.
 
BA: A fiúk esetében hasonló volt az eredmény. Az egyetlen lényeges különbség csak abban volt, hogy kinek mi volt a legnagyobb újdonság (a magömlés, a spermium útja, a menstruáció és a születés), valamint kinek mi tetszett a legjobban („minden”) és a legkevésbé („semmi”). Ebből látható az is, hogy a fiúk általában kevésbé lelkesek és alaposak a kérdőívek kitöltését illetően. Ahogy az is jellemző, hogy a fiúk között kicsit többen voltak akiknek „ennyi elég volt” és nem szeretnének a témáról tovább beszélgetni.
 
Apropó aktivitás: mennyire aktívan vesznek részt a diákok a foglalkozásokon, mennyire hozza őket látványosan lázba a téma?
 
KZs: A lányok nagyon aktívak, érdeklődők voltak, jó volt velük együtt lenni. Az a legszebb ebben, hogy ez nemcsak munka, hanem örömöt adó hivatás is a számomra.
 
BA: Nekem is hatalmas örömforrás ez a munka. Nagyon jó érzés látni, ahogy ezek a gyerekek – különösen a fiúk –, akik kortársaikra jellemzően izgágák, hangosak és alapvetően „kütyü”-orientáltak – hogyan nyílnak meg egy ilyen „nem mindennapi” téma és oktató iránt, egy nem „online” foglalkozás keretében. Az elején még megy a röhögcsélés, a beszólások, egymás bökdösése, de aztán általában elcsendesednek, ahogy lefektetjük a játékszabályokat, és amint elkezdődik maga a játék, szinte észrevétlenül bevonódnak a foglalkozásba. Akiknek ez nehezebben megy – jellemzően fiúk –, őket különböző pedagógiai „trükkökkel” segítjük. Egymás „cikizését” viszonylag hamar le tudjuk szerelni, egymás meghallgatását már jóval nehezebb elérni – nem véletlenül, hiszen ez is korosztályi sajátosság. Ahogy az is, hogy a gyerekek – mondanom sem kell, leginkább a fiúk – alig ismerik a nemi szervek hagyományos elnevezését – ezen is igyekszünk változtatni, új fogalmakat, neveket tanítani. És persze közben mi is folyamatosan tanulunk tőlük.
 
Honnan tudhatnak meg még többet és hol érhetnek el titeket azok, akiket érdekelnek ez a programok, akár iskolai, akár iskolán kívüli foglalkozásként?
 
KZs: Körülnézhetnek az MFM-projekt®, illetve az Életünk a Család! holnapjain, de kereshetnek minket közvetlenül is. Elérhetőségeink: [email protected], 06/30-403-4505, illetve [email protected], 06/30-990-4688.
 
 
Fotók: Fülöp Ildikó

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sszilvi
2017. március 22. 15:35
Van szerencsém ismerni a programot, és a közoktatásban elsajátítandó tananyagot is. Sajnos még mindig gyakori, hogy a kollégák egyszerűen "kiszerkesztik" ezt a témát, a gyerekek tájékozatlanásága jellemző. A fenti programok szakmai része pedig fantasztikusan igényes, hibátlan, és a legfrissebb kutatási eredményeken alapul. Pontosan rögzített forgatókönyv alapján zajlik, Európa számos országában.És tökéletes az is benne, hogy a gyerekek teljes emberségét veszi figyelembe, tiszteli meg és bátorítja. Tudja, a gyerekek nem kis tanulógépek. Javaslom részt venni a szülői tájékoztatón, főleg, ha a tisztelt kommentelőnek bármi köze lenne bárki kamasz gyerekéhez.
afterall33
2017. március 10. 01:09
Ennek az áltudományos, álpedagógus hókuszpókusznak a hallatán én is fel tudnám sorolni a nemiszervek néhány hagyományos elnevezését, ha szalonképes lenne, meg ha az ötödikesek már rég nem ismernék.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!