CSALÁD  

Nyíltan vállalja zsidó származását, ám keveset beszél róla. A családját mennyiben érintették a XX. század borzalmai?

Meggyőződésem, nincs olyan magyar család, amelyet a huszadik század történelme ne mart volna meg valamilyen formában. A testvéremmel együtt mi apai ágon vagyunk zsidó származásúak. Kizárólag a szerencsének köszönhetően a közvetlen felmenőink közül senki nem lett a holokauszt áldozata, de ha kimegyünk a Kozma utcai zsidótemetőbe, a meggyilkoltak névsorát böngészve sok olyan nevet találni, akik a közeli rokonaink voltak. De a családom anyai ága is megszenvedte a II. világháborút, majd az ötvenes években a nagyapámat bebörtönözték. Édesanyám például azért járt végül egy osztályba édesapámmal a vegyipari technikumban, mert egy évre ki kellett maradnia az iskolából. A nagymamám ugyanis agyvérzéssel feküdt kórházban, a nagypapám pedig börtönben ült.    

A szülei a középiskolában ismerkedtek meg, aztán megházasodtak. Nagy szerelem volt az övék?

Nagy szerelem volt. Anyám elmondása szerint apám a középiskolában egy kedves, bohókás, vicces srác volt, de mint fiú, akkor még nem érdekelte. Az érettségi után aztán mindez megváltozott.

1957. október 6-án házasodtak össze. Az már más kérdés, hogy a házasságuk végül válással végződött, de ez a mi családunkban nem ritka.   

Még 1990-ben azt nyilatkozta, a szülei különböző okok miatt mindketten beléptek az MSZMP-be, de nem voltak kommunisták. Mik voltak ezek a különböző okok?

Az édesapám számára hamar világossá tették, miután harmincévesen munka mellett diplomát szerzett, hogy ha valamit szeretne a szakmai pályafutásában is elérni, akkor ezt kell tennie. „Deutsch elvtárs, évek óta javasoljuk, hogy a társadalom vezető ereje, a munkásosztály élcsapatának legyen a tagja” – hangzott a félreérthetetlen iránymutatás. Anyám azt mondta, ne finnyáskodjon, így végül belépett a pártba.

A szülei féltették a politikai szerepvállalástól. Fotó: Mandiner/Ficsor Márton

És az anyukája?

Ő is egyetemre akart menni. A foxi maxit, vagyis a marxizmus-leninizmus esti egyetemét végezhette volna el, ahová viszont párttagság kellett a felvételhez. Ezért belépett, majd ezek után nem vették fel. Később ő kikopott az MSZMP-ből, mivel 1977-től egy betegség miatt rokkantnyugdíjas lett, úgy meg már nem volt annyira fontos az élcsapatnak, apám viszont 1988-ban, amikor megalakult a Fidesz, az év végén ki is lépett a pártból. Azt mondta, azért, mert látta mit csinálnak a gyerekkel. Mármint velem. 

Féltették attól, hogy a politika színterére lép?

Amikor 1988 tavaszán hat Fidesz-alapítót érintő rendőrhatósági figyelmeztetésről megjelent egy rövid hír az újságban, anyám azt mondta, a te döntésed fiam, ha mered vállalni, rendben van. Apám már másképp dolgozta fel. Tudni kell, akkor már külön éltek a szüleim, apám pedig életében először elhívott ebédelni. A mai Andrássy úton, az Ádám sörözőbe ültünk be. Nem értettem, mit akarhat? Kedélyesen elbeszélgettünk a családról, az egyetemről, az MTK-ról, az élet fontos dolgairól. Jött a leves, semmi. Főétel, semmi. Desszert, somlói galuska, semmi. Majd kihozták a kávét, én pedig életemben először a jelenlétében rágyújtottam egy cigarettára. Egy szót sem szólt. Aztán mikor kérte a számlát, végül felém fordult:

„Tomikám! Azt szeretném kérni, hogy hagyd abba ezt a Fideszt! Te nem tudod, milyen bajod lehet, ezek bármire képesek!”  

 

Mit válaszolt?

Nemet mondtam. Persze értettem őt. Az egész addigi felnőtt életüket a Kádár-rendszerben töltötték. Ismerték a terrort és a puha diktatúra eszközeit és megélték a kádári kispolgárosodás lehetőségét is. Egy lepukkant, Rózsa utcai tanácsi bérlakásból felkapaszkodtak odáig, hogy 1969-ben Lágymányoson lett egy új, lakótelepi lakásuk. Szövetkezeti, három szobás.

Nagy dolog volt?

Nagy. 1969. augusztus 21-én költöztünk. És három évre rá lett kocsink. Egy Zastava 750-es, a rendszáma: IR 63-19. Apám 190 centi volt, anyám 175, mi sem voltunk éppen kicsik a testvéremmel gyerekként sem, és volt egy kutyánk is. A fél lakótelep azon röhögött amikor Deutschék bepréselték magukat ebbe a dodzsembe. 

A szülei válása megviselte?

Akkor nem igazán. Tizennyolc éves voltam, éppen érettségiztem, őrületes szerelemben voltam, össze is költöztünk. Ma már fontos hangsúlyozni, hogy a szerelmem egy lány volt (nevet). Apám pedig pont ekkor jelentette be otthon, hogy szerelmes a titkárnőjébe és elköltözne. Az öcsém 16 éves volt, egy éve már a későbbi első feleségével járt, napokat aludt csak otthon egy héten. Mindenki el volt foglalva a saját életével, s szegény anyám néhány nap leforgása alatt egyedül maradt a háromszobás lakásban. Később persze éreztem a válásuk hatását. Már felnőttként szomorú voltam, hogy amikor hazamegyek, az anyám és az apám nem egy család. Elmentem anyuhoz, meg elmentem apuhoz is, jó volt, jó volt, de mégsem az igazi.   

Az édesanyja második házasságánál esküvői tanú lett volna, ám azért nem lehetett ott, mert letartóztatták a prágai Vencel téren tartott ellenzéki tüntetésen. Így volt?

Pont így történt. Anyukám második férje József volt, de Gyurinak hívta mindenki. Apám is György volt, így Gyurit II. Györgynek hívtuk. Rendes ember volt, 2011-ben halt meg szegény. De hogy a kérdésre is válaszoljak: én lettem volna a tanú, de más közfeladatom ellátása elszólított, egyszerűbben fogalmazva, éppen Prágában ültem börtönben. A feleségem ugrott be helyettem tanúnak.  

Az, hogy az édesanyja a fiát szerette volna a második házasságánál tanúnak, erős érzelmi kötelékre utal. Jól érzem?

Abszolút. Tudni kell, a neves pszichológus, Ranschburg Jenő apám általános iskolás osztálytársa volt, éppen ezért nekünk, gyerekeknek kötelező volt nézni Jenő bácsi miatt a Családi kört. Néztem és imádtam! Ő mondta az egyik adásban, hogy vannak a tigrisanyák. Anyám is ilyen volt. Az jelentette neki a boldogságot, ha az önfeláldozásig foglalkozhatott a gyerekeivel. Apám is élt-halt a fiaiért, de az érzelmeit kevésbé tudta kimutatni. Anyámnak vele ellentétben már-már tolakodó érzelmei voltak. Képzelje, puszit akart adni harmadikos általános iskolás koromban a suli előtt. Hát nonszensz!

Az édesanyja nem olyan régen hunyt el. Az édesapjának hogyan alakult az élete?

Édesanyám idén májusban, 87 éves korában ment el. Édesapám már jóval korábban, 72 esztendősen. Sosem volt beteg, sosem volt kórházban, nem is ott született, aztán egyszer csak hirtelen meghalt.  

A harmadik házasságában él és öt gyermeke van három édesanyától. Így képzelte anno, a húszas évei elején az életét?

Nem. Fekete Gyula, az MDF alapítója, a remek népi író mondta egyszer, hogy amikor az ember ott áll a pap, a lelkész vagy az anyakönyvvezető előtt, mindenki komolyan gondolja, hogy holtomiglan-holtodiglan. Én is komolyan gondoltam, mindkét válásomat kudarcként éltem meg. Ha valaki egy válás után nem érez kudarcélményt, az számomra furcsa.  

Deutsch Tamás és a kislánya, Fruzsina. Aki azóta már nagylány. Fotó: MTI-archív

Öt gyereke van. Mit lehet tudni róluk?

Az elsőszülött, Dávid, 33 éves és egy kft. ügyvezetője. Bence 30 éves és a két unokám édesapja. Kiváló labdarúgó, jelenleg a Nyíregyháza NB II-es csapatában játszik. Zalán 22 éves, ő kitüntetéses oklevéllel lett járműmérnök. Ötéves korában arra a klasszikusan ostoba, zaklató kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel, azt válaszolta: mérnök! Biztosak voltunk benne, hogy nem így lesz, de milyen aranyos, gondoltuk. Pedig csak azt mondta, amit szeretett volna. De folytatva a felsorolást. Ott van a kislányom, pontosabban a nagylányom, Fruzsina, aki 20 éves, érettségi előtt áll, gyönyörű és okos, valamint Dániel, aki harmadikos általános iskolás és pontosan olyan a természete, mint az enyém. Lyukat beszél mindenki hasába, ironikus, másokat komolyan megkarcoló humora van. Hétéves kora óta heti öt úszóedzése jár, mellette pedig kitűnő tanuló.  

Azt is mondta egykoron, hogy 16 éves kora óta nehezen mond nemet a csinos hölgyekre. Teszem hozzá, a hölgyek is kedvelték, 1994-ben a Miss Hungary-választás első négy helyezettjéből hárman önt gondolták a legvonzóbb politikusnak, tehát volt kölcsönösség. Mára már lenyugodott?

Én gyerekkoromban nagy Piramis-rajongó voltam, Révész Sándor volt a példaképem. Az élet nagy ajándékának tartom, hogy később megismerhettem személyesen is. Szóval, kamaszként azt gondoltam, az emberek fiatalon rockzenészek, aztán idősebb, komoly felnőtt emberként ezt abbahagyják, mert már cikis, ha úgy néznek ki, úgy viselkednek, mint nagyon fiatalon. A rockzenészek szerencsére sosem hagyják abba. A hosszú haj, a farmer marad, amíg élnek.

GYEREKKOR

Azt már tudjuk, hogy lakótelepi gyerekként cseperedett a hetvenes években. Sosem bántotta, hogy nem a Rózsadombon nőttek fel?

Soha. A mi lakótelepünkön minden emeleten volt háromszobás lakás, kétszobás lakás, és egy másfél szobás lakás. És miénk volt a háromszobás! Álljon meg a menet, ki az aki innen elvágyódik?!

A Deutsch-testvérek: Péter (balra) és Tamás. Fotó: Arcanum/Magyar Konyha

Az öccse, Deutsch Péter, aki később nívós magasugró lett. Sokszor verekedtek gyerekként?

Nem verekedtünk, az öcsém vert el engem. Ha nyertem kártyában vagy a kisautóm gyorsabban gurult, jól megvert. Ötéves korától vagy tízévesig. Aztán egyszer elpattant a húr. Ütött, lökött, én pedig visszaadtam neki és jól elvertem. Apám hagyta egy ideig, aztán lefejtett az öcsémről és azt mondta neki: „Petikém, megmondtam, hogy egyszer ez lesz a vége!” Na, onnantól kezdve soha nem verekedett velem. És bár a történet talán nem ezt sugallja, mi kivételesen jó testvérek voltunk és vagyunk is.

Az anyukája anno még a Magyar Konyhában mesélt önről. Azt is elmondta, mi volt a két kedvenc étele gyerekként. Mi volt?

Gyanítom, a kelkáposzta-főzeléket említette.

Szóba sem került. További tipp?

Inkább segítsen!

Az anyuka a rántott bordát és rácsos linzert említette. Meglepi?

Nem, azokat tényleg szerettem. Azért a kelkáposzta-főzelékre gondoltam elsőként, mert mindenkinek azt mondta, hogy a Tomi utálja, a Peti meg szereti. Pedig pont fordítva volt.  

„Ha valakinek ismert lesz a neve a Deutsch-családból, az az öcsém lesz. Magasugró és nagyon tehetséges.” Hol mondta mindezt?

Az Oké magazinban?

Nem, a jogi egyetem lapjának, az Egyetemi Lapoknak említette, még ismeretlen gólyaként. Egyetértünk abban, hogy mégis ön lett az ismertebb?

Mindketten ismertek lettünk. El is felejtettem mondani, amikor 1989 augusztusában édesanyám másodszor is férjhez ment, én ugye a prágai börtönben voltam, az öcsém pedig magyar rekordot ugrott magasugrásban. Hol másol, mint Brüsszelben.

Tudja, hogy melyik gimnáziumba járt Demszky Gábor?

A Kaffkába.

Nem egy korosztály, honnan tudta?

Mert a Demszkyvel nem annyira szimpatizáló tanárok mindig azt mondták:

„Tamás, magára büszkék vagyunk, de képzelje el, ide járt a Demszky is…”

A Kaffka Margit gimnázium mit adott?

A világtörténelem legjobb középiskolai osztálya volt a miénk. A mai napig is évente többször összejárunk néhányan. Még házasság is lett az osztályban, Lacika és Gabika azóta is együtt vannak és van két szép gyerekük. Emlékszem, csak azért nem késtem reggel soha, hogy legyen időnk még az első óra előtt dumálni, a következő szünetig pedig csak 45 percet kellett kibírni.     

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az első éves gólyák versenyén 100 méteres síkfutásban 11,79-el nyert. Ma mennyit tudna?

Tizenhat-tizennyolc másodperc körül. Jó esetben.

Azt mondta egyszer, ha fiatalon nem a középtávfutást erőltetik önnél, hanem a távolugrásra koncentrálhat, sokra vihette volna. Ma is így érzi?

Az edzőm négyszáz gátas volt és belém látta, hogy én is az leszek. Az lehettem volna, de a nagy melóhoz nem volt bennem kellő spiritusz. A távolugrást jobban élveztem. Versenyen 686 centit is ugrottam, ami a felnőtt női magyar rekordnak felel meg. Akkoriban ez az eredmény az ifik között nem volt elég a országos bajnoki döntőbe jutáshoz sem – nagy volt a rivalizálás – manapság viszont akár érmes is lehet vele az ember.

Húszévesen hagyta abba az atlétikát és később azt mondta, azért sem folytatta, mert már a katonaságnál egy éjjeli, harcászati gyakorlaton megsérült a lába. Mi történt?

A NATO, azon belül is az olasz hegyivadászok ellen voltunk a Magyar Néphadseregben kiképezve. Volt egy elképzelt bevetésünk, ám nekem a valóságban is kifordult a bokám a surranóban, elszakadt a bokaszalagom. Egy jó barátom, katonatársam hozott be a „harctérről”, a hátán cipelt négy kilométert.

A katonaságot amúgy élvezte?

Gyűlöltem! Tiszteletben tartom azok véleményét, akik szerint erre-arra megtanítja az embert, de ennél értelmetlenebb dolgot keveset láttam életemben. Szellemi nihil, személyre szabott megaláztatásokkal a nyikhaj őrmesterek által. A sérülésem miatt végül négy hónap után, 1985 végén leszereltek. Nagy szerencsémre.

Fülbevalót hordott évtizedeken át. Igaz, hogy az öccse miatt kapott kedvet hozzá?

Az öcsém 1986-ban érettségizett, majd felvették a tanítóképzőbe és elment a gólyatáborba. Onnan viszont úgy jött haza, hogy volt egy fülbevalója. Megláttam, s azt mondtam: „ez tök jó, megvan a párja?” Megvolt. Másnap belövettem. Egészen 1999-ig volt fülbevalóm, még a miniszteri eskümet is így tettem. Aztán jött egy fogfájás, röntgent készítettek, az orvos pedig azt mondta, vegyem ki a fülbevalómat addig. Kivettem, azóta sincs.   

Volt egy remek hátúszó, Deutsch Tamás. Sokáig ő volt a Deutsch Tamás, a nyolcvanas évek végéig csak róla írtak a lapok. Ismerik egymást?

Édesapámnak sok büszkeséget okozott, annak idején ugyanis sokszor megjelent a neve a Népsportban a Fiatalok a küzdőtéren rovatban. Apámhoz meg mentek a kollégái, hogy olvasták, gratulálnak. Egy ideig mindig elmondta, hogy nem a fiáról van szó, ám idővel rájuk hagyta, megköszönte a gratulációkat. Egyébként felnőtt fejjel megismertem Tamást, remek ember.  

POLITIKA

1983 decemberében az Ifjúsági Magazinban a következő jelent meg: „Legfontosabb feladatnak tartom, hogy a félreértelmezett mozgalmiságot levetkőzve, megszabaduljon az iskolai KISZ-szervezet azoktól a negatív vonásoktól melyeket e felfogás okozott.” Ki írta?

Én, de eredetileg a Kaffka iskolaújságjába. Nálunk tanított Beke Kata tanárnő. Fantasztikus ember volt, kiváló író, a szellem embere, aki később az Antall-kormányban oktatási államtitkárként is dolgozott. Nem csak színjátszókört szervezett, de suliújságot is. Ott olvasta a cikkemet, és annyira tetszett neki, hogy beküldte az IM-nek.

Deutsch Tamás fiatalon, még fülbevalóval. Fotó: MTI-archív

Hogy lett az osztály KISZ-titkára?

Hosszú történt. Akkoriban úgy lehetett az ember KISZ-tag, hogy gimnázium első osztályában egy éven keresztül hetente egy alkalommal hajnalban, nulladik órában a Kilián Körön kellett részt venni, valamelyik kocka fejű KISZ-es képzést tartott. Unalmas volt. A fejtágító sorozat végén megkérdezték tőlünk, hogy akkor, akarunk-e KISZ-tagok lenni? Négyen-öten azt feleltük, hogy nem. Nem értették. „Lehet úgy döntenünk, hogy nem?” – kérdeztük. „Végül is lehet” – jött a csalódott válasz. „Rendben, akkor nem lépünk be” – mondtuk. Természetesen világbotrány lett belőle. Később bevezették, hogy ne tematikus alapszervezetek legyenek a gimiben, hanem minden osztály legyen egy alapszervezet. Erika, az osztályunk KISZ-titkára pedig állandóan azzal jött, hogy mindig csesztetik, hogy nem léptünk még be. Jó, mondtuk, akkor belépünk. Aztán Erika lemondott, KISZ-titkárt kellett választani és nagyszájúként én lettem az.

De visszatérve: úgy döntöttünk, hogy Francois Villon legyen az alapszervezetünk neve, ami megint kiverte a biztosítékot. Kijöttek a kerületi KISZ-bizottságtól, hogy ebből baj lesz, nem lehet egy rebellis költő a névadónk. De mi nem változtattunk, ragaszkodtunk Villon-hoz.   

„1983-84-ben még komolyan hittem abban, hogy a rendszer belülről változtatható.” És ezt ki mondta?

Gondolom én. Az ember bájos hülyeségeket tud gondolni kamaszként. Én azért már korábban éreztem, hogy egy nagy átverés, hazugság az egész. Tizenegy-tizenkét éves lehettem, s torokgyulladással feküdtem otthon. És a tévében késő este láttam egy beszélgetést. Adalékként tudni kell, hogy az elsős olvasókönyvünkben minden betűt egy, az adott betűvel kezdődő szavon keresztül tanultunk meg. A K betűt a kombájn alapján tanították. Az olvasmány szerint két gyerek beszélgetett, az egyik pedig büszkén újságolta, hogy az apukája egy új kombájnon dolgozik, olyanon, amely már szemveszteség nélkül arat. „Azt a mindenit!” – gondoltam elsősként. Erre tizenegynéhány évesen, torokgyulladással fekve néztem a tévét, ahol egy ember azt mondta: „nincs is olyan kombájn, amely szemveszteség nélkül dolgozik, ez egyszerűen lehetetlen!” Ott ültem és éreztem, hogy átvertek. Miért kellett azt hazudni, hogy szemveszteség nélkül arat a kombájn? Aztán persze gimnazistaként szembesült az ember azzal, hogy miért kellett hazudni 1956-ról? És miért kellett azt hazudni Petőfi Sándorról, hogy 1848-ban a munkás-paraszt hatalomért harcolt, miközben azt sem tudta, hogy lesz ilyen szörnyűség.  

A kombájnos mese miatt lett később politikus?

A kombájnos mese miatt lettem antikommunista. Ha az a mese nincs, ma lehet, hogy egy Ujhelyi lennék (felnevet).     

.     

Orbán Viktor és Deutsch Tamás a Bibó-kollégiumban találkozott első alkalommal. Fotó: MTI-archív

A Fidesz magja a Bibó-kollégiumban lakott, kivéve Deutsch Tamást. Aztán ön is oda költözött. Ennyire érezte, hogy ott nagy dolgok készülődnek?

Nem erről volt szó. Gyerekkori álmom volt, hogy diplomás ember legyek és mellette egyetemistaként kollégista lehessek, ahol megélhetem az egyetemista lét minden varázsát. 1986 őszén láttam a jogi egyetem aulájában egy hirdetést, hogy a Bibó, akkori hivatalos nevén a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium felvételt hirdet. Utánaérdeklődtem, és azt mesélték a felsőbb évfolyamos barátaim, hogy nagyon izgalmas hely és a budapestiek is bentlakók lehetnek.

Ott ismerte meg Orbán Viktort?

A Bibó felvételijén találkoztam vele első alkalommal. Ő már ott lakott és a kollégium választmányának tagja volt. De ott volt ezen a beszélgetésen Szájer, Kövér és Fodor is. Felvettek, de nehogy azt gondolja, hogy másnap már csak arról beszélgettünk a kollégiumban, hogy ruszkik haza, meg elég a Kádár-rendszerből.   

Orbán Viktoron már akkor látszódott, hogy kvalitásos ember?

Persze. Az apósom – Isten nyugosztalja –, Lazsányi László komoly futballista volt. A Székesfehérvári MÁV Előre NB I-es felnőttcsapatában is játszott, ahol ott volt a nagyok keretében a még ifista Orbán Viktor is. Azt mondta, ügyes gyerek volt, sokra vihette volna futballistaként, de ő az egyetemet választotta. A foci, a sport amúgy megmutatja, hogy ki milyen ember. A kollégium kispályás csapatában is látszott, hogy

Deutsch Tamás milyen volt a pályán?

Lelkes, gólerős. Jól fejeltem, gyors voltam.

Így fogadták a Ferihegyi reptéren a prágai fogságból szabadult Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt. Fotó: Fortepan/Szigetváry Zsolt

1989. augusztus 21-én, a prágai Vencel téren kifeszítettek egy molinót: „Virággal jöttünk, nem tankkal” felirattal. Később a csehszlovák rendőrség letartóztatta és kiutasították az országból. Addig Deutsch Tamást alig ismerték. Egyetértünk, hogy a Vencel téri történet emelte be az ismert politikai aktivisták közé?

Szokták is mondani gonoszkodva, hogy a politikában egy dolgot csináltam, az pedig a Vencel téren volt. Az volt a repülőrajtom. Remélem, nem sértődik meg Gálvölgyi János, ha azt mondom, – akit amúgy kiváló színésznek tartok, bár kormánybarátsággal egyáltalán nem vádolható – neki is volt egy repülőrajtja. Száz interjújából kilencvennyolcban tőle is azt kérdezik, hogy a Ki Mit Tud?-on parodistaként tűnt fel és ez hogyan határozta meg a pályáját. De Gálvölgyi nem csupán parodista, hanem Kossuth-díjas színész, az csak a kezdet volt.

Visszatérve a letartóztatásához. Volt olyan pillanat, amikor azt gondolta magában, ebből börtön lesz?

Végig szörnyen ijesztő volt az egész, féltem, hogy börtönbüntetésre ítélnek. Négy cellában voltam Prágában, a negyedikben jogerősen elítéltek közé kerültem. Teltek a napok és a félelem mellett megjelent a beletörődő racionalitás is. Igen, hideg fejjel kezdtem mérlegelni, hogy kapok mondjuk egy évet, így lemaradok a karácsonyról, de a következőn már otthon lehetek. De végig féltem. Az a teljes agylágyulás jele lenne, ha valamikor elkezdenék arról beszélni, hogy mindenfajta félelem nélkül, a gaz kommunista fogvatartókkal bátran szembeszállva éltem át azt a tíz napot. Nem így volt, bizony be voltam tojva.

A letartóztatása után egyfajta együttérzés érezhető volt a lapokban, kivétel a Ludas Matyit, amely erősen ironizált. „Mi lesz 1999-ben?” címmel azt írta, hogy Deutsch Tamás külügyminiszter Prágába látogatott, abba a városba, amely tíz éve rabul ejtette. Emlékszik erre a cikkre?

Nem láttam, mi nem tudtunk az itthoni hírekről semmit. Hazafelé a Malév-járaton derült ki, hogy napokig vezető hír voltunk. Azt is mondták, hogy óriási tömeg vár minket Ferihegyen. Minket? Aztán tényleg így lett. Vakuk villogtak, tömeg volt, autóval vittek minket a Csehszlovák nagykövetség előtt a szabadon bocsátásunkért éhségsztrájkolókhoz és a tévé stúdiójába, hogy a Híradó harmadik kiadásában nyilatkozzunk.

Viszont a Ludas Matyi jó jósnak bizonyult, hiszen 1999-ben miniszter volt, csak nem külügy, hanem sport. Ennél komolyabb tárcát nem kaphatott volna? Vagy ön kérte?

Orbán Viktor fejében volt egy világos elképzelés arról, miért kért fel ifjúsági- és sportminiszternek. Mikor elmondta, azt válaszoltam, hadd ne kelljen most eljátszanom, hogy gondolkodási időt kérek, rendkívül megtisztelő a felkérés, elvállalom. Utólag is azt mondom, az egyik legkomolyabb tárcát kaptam.   

A Fidesz történetében több krízis is volt. 1994-ben például csaknem kiestek a parlamentből a választáson. Mi volt az oka?

A szavazás az MDF-kormány leváltásáról szólt. A „háromhatvanas” kenyér és a rendszerváltás előtti boldog békeidők ígérete, ami Horn Gyula személyében öltött testet, ez állt szemben a minden rosszért felelőssé tett Antall-Boross-kormánnyal. A Fidesz népszerűtlen álláspontot képviselt, hiszen azt mondtuk, semmiképpen ne térjenek vissza a kommunisták! Csapdahelyzet volt, szépen besorolódunk a leváltani akart MDF mellé az emberek fejében, s ha még két hétig tart a kampány, talán be sem kerülünk a Parlamentbe.

Csalódott, mikor kiderült, hogy az SZDSZ koalícióra lép az MSZP-vel?

Az SZDSZ már hamarabb csalódás volt. Az SZDSZ a balliberális, urbánus irányzat színházi sminkkel kikent alakulata volt. A színházi sminkre az a jellemző, hogy ha közelről látja az ember, akkor szembeötlő, hogy mennyire eltúlzott és ronda.

Ugyancsak nagy törés volt, hogy 2002-ben, a konszolidált, kevés botrányt hozó kormányzás után a Medgyessy-féle MSZP legyőzte a Fideszt a választáson. Ott mi volt a gond?

Úgy szenvedtünk vereséget, mint az a sakkozó, akinek a legtöbb az Élő-pontszáma, komoly nemzetközi versenyeken nyer, de jön egy fontos parti, ahol viszont benézi a gyengébb rivális megnyitását. Nem vettük észre, hogy az MSZP a hisztérikus és gyalázkodó kampányával képes mozgósítani olyan szavazókat is, akik addig még soha nem vettek részt választásokon. Ezeket, a nem kor szerinti első szavazókat ráadásul nem is mérték a közvéleménykutatások, mivel azt mondták, ők bizony nem mennek el voksolni. Benéztük a dolgot, nincs jobb szó rá.   

Deutsch Tamás szerint ha ma lenne a választás, a tavaszinál is jobban szerepelne a Fidesz. Fotó: Mandiner/Ficsor Márton

2009-ben lett EP-képviselő. Akkoriban sokan úgy tartották, Orbán Viktor azokat küldi Brüsszelbe, jó messze, akik valamiért kínosak a pártnak itthon. Önnel kapcsolatban is elhangzott, hogy túl sokat volt címlapon a bulvárlapokban a magánéletével. Hallott ilyesmiről?

Hallottam. Valószínűleg a szüleimnek, azaz a neveltetésemnek és a szerencsés lelki alkatomnak köszönhetem, hogy az ilyen típusú, szándékosan rosszindulatú, karakterromboló megjegyzések hidegen hagynak. Az Európai Parlamentben 22 mandátuma van Magyarországnak,  jóval kevesebb, mint ahány képviselői hely van a magyar Országgyűlésben. Elég nagy a túljelentkezés rá, higgye el nekem.    

Csupán két díjat kapott eddig, az egyik a Csongrád megye díszpolgára cím 2012-ben. Mivel szolgált rá?

Én 2009-től két és fél évig Hódmezővásárhelyen éltem. A térség ügyeivel foglalkoztam és talán ezt méltányolták a kitüntetéssel. Jól esett.

És egy mondás a végére: a konzervatív politikusokat a nőügyeik, a szociáldemokratákat a pénzügyeik buktathatják meg. Egyetért vele?

Vagy nem vagyok konzervatív politikus, vagy pedig nőügyekben ütésállónak bizonyultam eddig. Inkább az utóbbi. Volt egy nagyinterjúm egy lapban, ahol azt a címet adták, hogy a szerepazonosságom a politikai szexepilem. Én ugyanis mindig vállalom, bevallom, ha hibázok, ha tévedek, s nem titkolom el. Amerikában például nem az a legnagyobb baj, ha valamelyik politikus hibázik vagy gyarló, hanem az, ha letagadja. Ott volt George Bush esete. Megpróbálták az elnökválasztási kampányban a korábbi alkoholizmusával kikezdeni, de nem működött, mert számtalanszor elmondta, volt egy korszak az életében, amikor az ital rabjaként élt.   

NAPI POLITIKA  

Hogy látja, mi hozhatná el a békét az orosz-ukrán háborúban?

A fegyverszünet, majd a béketárgyalások, semmi más.

Mint EP-képviselőt is kérdezem: hová tenné a világhatalmak sorában Európát?

Lassan lecsúszunk a dobogóról. Arról a dobogóról, amelynek sokáig csak egy foka volt, és mi álltunk rajta. Ma is komoly gazdasági és katonai erőt képvisel a kontinens, de nem kérdés, jelenleg már Észak-Amerika és Ázsia is bőven előttünk áll. És felkészül Afrika…  

Ön szerint, ha ma lenne az országgyűlési választás, nyerne a Fidesz?

Egy picivel még jobb eredményt érnénk el. A Medián is ezt mutatta ki. Valamivel alacsonyabb a támogatottságunk abszolút mértéke, de az ellenzék még többet veszített a tavasszal sem kiugró támogatottságából.

Svédországban és Olaszországban is a jobboldal nyert. Elképzelhetőnek tart egy jobboldali átrendeződést Európában?

Amióta az orosz agresszió miatt kirobbant a háború, egyedül a Fidesz-KDNP tudott ismételni Európában. Mindenhol az adott kormányerő veszített. Igen, elindult egy jobboldali fordulat Európában és jelentősen módosulni, erősödni fog az Európa Parlamentben a jobboldal.

ÚGYSEM MERED MEGKÉRDEZNI

Többször is megvádolták azzal, hogy tudatmódosító szereket fogyasztott korábban. Cáfolja?

Nem kell mit cáfolnom. Az édesanyámnak és az édesapának nem volt tetoválása. Nekem sincsen. Nem próbálták ki a kábítószert. Én sem. Ráadásul azok közé tartozom, akinek papírja is van róla, hogy nem kábítószerezett, hiszen Juhász Péter elvesztette azt a pert, amelyben ezt állította.

Azt is mondják, hogy a női nemnél annyira sikeres, hogy kétszáznál is több hölgy megfordult már az ágyában. Sok vagy kevés ez a szám?

Nem számoltam, de biztos, hogy több (felkacag). Komolyra fordítva, nem számoltam, pontosabban csak a legelején.   

Olyan véleményt is hallani, hogy Deutsch Tamás a Fidesz-család Harry hercege. Szeretjük, de vigyázni kell vele, mert szerelmes típus… Hízelgő a hasonlat?

A legendás színész, Kállai Ferenc jut eszembe. Róla tudni lehetett, hogy sok nőt szeretett. A történet szerint egyszer mesélte is a kollégájának, hogy „képzeld, halálosan szerelmes vagyok egy szőkébe!” „De hát eddig egy feketébe voltál halálosan szerelemes, Feri?” Erre Kállai: „Az már három hete volt…”

SPORT

Gyerekként futott és távolugrásban jeleskedett. Manapság mit sportol?

Helytelen, lusta életmódot élek, rendszeres mozgást nem végzek. Ellenben a súlyomat rendbe tudtam tenni, fogytam tizenkét kilót és tudom is tartani. Száz kiló a cél, tavaszra elérem.

Deutsch Tamás és Áder János a focipályán. Fotó: MTI-archív

Hosszú ideje az MTK elnöke. Gyerekként is nekik drukkolt?

Már a dédnagyapám is az MTK-nak szurkolt, ez családi örökség, amelybe beleszülettem. 1972-ben, hatévesen vitt ki először az apám egy MTK-meccsre. Nyertünk sok-sok góllal. Később sokáig apámmal jártam ki, aztán kamaszként már magunk jártunk ki az öcsémmel. A fedett lelátón ültünk, mert mindenki oda ült le, ahová az apja, nagyapja kivitte. Én amúgy klubszurkoló vagyok, nem eredményszurkoló, akkor is kint voltam, ha nem ment a csapatnak és akkor is, mikor bajnokságot nyertünk. Ha MTK-drukker vagy, akkor a Csákvár elleni hazai vereség után belehalsz, fáj, szenvedsz, majd a következő meccsen megint ott vagy és drukkolsz.

Sok MTK-drukker kérdését tolmácsolom: mikor lesz végre az MTK-nak az NB I-ben stabil, érmekért harcoló csapata?

Az MTK sportegyesület ugye az MTK futballtól külön áll, én pedig a sportegyesület elnöke vagyok. A futballban sajnos nagyon rossz korszakot élünk, négyszer estünk ki 11 év alatt, most is az NB II-ben vagyunk.

Tehát lesz még NB I-es bajnokcsapat a Hungária körúton?

Biztosan. És még az én életemben!