Ne büntessük a piaci sikert! – beszélgetés Joshua D. Wrighttal

2021. december 31. 11:00

Ha a versenyjog szociális, gazdasági és politikai célok zavaros egyvelegét követi, akkor ennek az az eredménye, hogy sem a kitűzött célokat nem éri el, sem pedig a fogyasztókat nem tudja megóvni. A versenyjog nem alkalmas eszköz arra, hogy átszabja a technológia cégeket vagy termékeiket, a bírói határozatok nem tudják kiváltani az innovációt – mutatott rá Joshua D. Wright, a George Mason Egyetem professzora és az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (Federal Trade Commission) korábbi tagja, akivel Sándor Lénárd beszélgetett.

2021. december 31. 11:00
null
Sándor Lénárd

Joshua D. WRIGHT, a George Mason Egyetem Antonin Scalia Jogi Karának professzora és a Global Antitrust Institute igazgatója. 2013 és 2015 között a Federal Trade Commission tagja volt. A versenyjog, szellemi tulajdonvédelem és a fogyasztóvédelem elismert amerikai kutatója, több, mint száz tanulmány és a vezető versenyjogi tankönyv szerzője. A Supreme Court Economic Review, az Antitrust Law Journal, és az International Review of Law and Economics szerkesztőbizottságának tagja.

Az internet és a nagy technológiai vállalatok működésének következményei egyre szerteágazóak és ellentmondásosak. Meglátása szerint az új technológiák milyen hatásokat gyakorolnak a piacokra?

A technológiai újítások elkerülhetetlen változásokat hoznak az életünkbe. Hatásaik teljessége meg is haladja azt, amiről itt most beszélni tudok. Fontos kérdéseket vetnek fel a társadalmakban arról, hogy miként is fogadhatjuk be ezeket a technológiákat az életünkbe. Ezek nagy része azonban nem a piacokhoz vagy a versenyhez kapcsolódó kérdés. Piaci perspektívából szemlélve a fogyasztók az olyan innovatív termékeket kedvelik, amelyek jól működnek és kényelmesebbé teszik az életüket.

A nagy technológiai vállalatok, mint amilyen a Google, az Amazon, az Apple vagy a Facebook milliónyi felhasználót tudhatnak magukénak, és folyamatosan forradalmasítják azokat az iparágakat, amelyekben működnek.

Ez az innováció rendkívüli értéket nyújt a fogyasztóknak, milliárdokban mérhető fogyasztói többletet eredményez. Ehhez hasonlóan, az autógyártók által feltalált mikrobusz 1984 és 1988 között egymaga 2,8 milliárd dollárnyi fogyasztói többletet hozott. Ennek fényében úgy vélem, hogy az utóbbi években megfogalmazott versenyjogi aggályok a legtöbb esetben erőltettetek, illetve előterjesztésüket túlzottan agresszív elméletek motiválják. A digitális forradalom az amerikai innováció és a dinamikus verseny lenyomata. Valójában azt jelzi, hogy a fogyasztók a legjobb terméket előállító vállalatot jutalmazzák.

Ugyanakkor egy kicsit több, mint száz évvel ezelőtt Theodore Roosevelt és William Howard Taft elnöksége alatt a nagy acél és olajtrösztökkel szemben indultak meg az első versenyjogi perek. Ez a versenyjogi fellépés a 19. század végi úgynevezett „Gilded Age”-nek kívánt véget vetni, amelyet a versenyt elfojtó nagyvállalatok felemelkedése jellemzett. Véleménye szerint lehet egyáltalán párhuzamot vonni az akkori események, és a jelenkor nagy technológiai vállalataink felemelkedése között?

Kevés a hasznos párhuzam. A versenyjog ma más, mint száz évvel ezelőtt. A jelenkor versenyjoga világos és józan gazdasági alapelveken nyugszik, amely mérhető sztenderdekkel értékeli a vállalati működést. Az amerikai antitröszt jog érdeklődésének előterében a gazdasági elemzéseken nyugvó egyetlen egyszerű kérdés áll: vajon a fogyasztók jobban vagy rosszabbul járnak-e a versenyjogi vizsgálat tárgyává tett vállalati működéssel? A modern gazdasági elméletek alapján egyértelmű, hogy önmagában vállalat mérete közel sem elégséges a kérdés megválaszolásához. Éppen ezért a „Gilded Age” versenyellenes magatartásai és a jelenkori kihívások között nehéz párhuzamot vonni. A „Gilded Age” versenyjogi fellépése, a homályos „közérdekvédelmi” teszt, az egymásnak ellentmondó célok, és az önkényes küszöbértékek megállapítása nem felelt meg a jogbiztonság elvének. Ebben az időben a versenyjog nem igazán tudta, mit is akar elérni.

Lehet, hogy ez az iparosodás aranykora volt, de a versenyjog ez idő tájt még a kőkorszakban élt.

Inkább hasonlított az ellenségekre lesújtó politikai furkósbothoz, semmint következetes gazdasági vizsgálódáshoz. Ma nagyobb tudásunk van, és a versenyjognak alapjaiban véve stabilabbak az alapjai. Túljutottunk azon az időn, amikor a fúziók bizonyos nagyság felett önmagukban jogellenesnek minősültek, jelenleg szigorú gazdasági és piaci elemzések segítenek megválaszolni ezeket a kérdéseket.

Az egykori progresszív bíró, Louis Brandeis nyomán „Neo Brandeisian”-nek (vagy mondhatjuk így is: új brandeisiánusnak) nevezett mozgalom újra kívánja gondolni a jelenlegi elveket…

Való igaz, hogy jelenleg hallhatunk olyan hangokat, amelyek vissza akarnak térni ahhoz a korhoz. Az úgynevezett „Neo Brandeisian” versenyjog az 1960-as éveket jellemző elvekhez kíván visszanyúlni, ideértve az önkényes vállalti méretkorlátozásokat, az olyan magatartások miatti büntetések kilátásba helyezését, amelyek jelenleg kompetitívnek és jótékonynak minősülnek, illetve a fogyasztói jólétet övező általános viszolygást. Olyan hangok is vannak, amelyek majdhogynem minden fúzió betiltását követik, minthogy a versenyhatóság jenlegi elnöke Lina Khan „túlzottan enyhének” titulálta a jelenlegi fúziós iránymutatásokat, és Elizabeth Warren szenátor több ügylet blokkolására szólít, ideértve azokat is, amelyek már teljesedésbe mentek.

Az említett „Neo Brandeisian” mozgalom felfogása úgy érvel, hogy a versenyjognak több célt együttesen kell szolgálni, figyelemmel arra, hogy ez a jogterület egyfajta „gazdasági szabadságlevél”. A jelenlegi amerikai elnök is ezt a felfogást támogatja, ahogyan az a júliusban közzétett deklarációja tanúsítja. Miért gondolja, hogy ez a felfogás elhibázott?

Egyszóval azért, mert már átéltük. A fogyasztói jóléti modellt megtestesítő gazdasági felfogást megelőzően a versenyjog szociális, gazdasági és politikai célok zavaros egyvelegét követte, gyakran rendezetlen és egymásnak ellentmondó doktrínák alapján. Ennek eredménye az lett, hogy nem érték el ezeket a kitűzött célokat, és emellett a fogyasztókat sem tudták megóvni.

A fogyasztói jóléti modell olyan koherens doktrínát állított fel, amelynek szilárd gazdasági alapjai vannak,

előrelátható és következetes módon alkalmazható a verseny és fogyasztók megóvása érdekében. Miközben a „Neo Brandeisian” mozgalom a modern versenyjog általa hibának vélt problémáit törekszik orvosolni, ezt koherens doktrína és mérhető eredmények nélkül teszi. A „szabadságlevélre” való hivatkozás véleményem szerint egy olyan gyenge lábakon álló javaslat, amely a gazdasági módszertant és a tényeken alapuló közpolitika alkotást elutasító versenyjogi rendszerhez kíván visszatérni. Ez végső soron felszámolja a fogyasztói szabadságot. Történelmi tanulság, hogy ez egy romlásba vezető út.

Véleménye szerint a versenypolitikának hogyan kellene reagálnia a „Big Tech” jelenség megerősödésére? A különböző iskolák, mint például a Harvard vagy a Chicago iskola különböző javaslatokkal állnak elő. Milyen prioritást kellene követni a digitális piacokon: ár, innováció, verseny vagy valami más?

A versenypolitikának nem szabad a jelenlegi medréből kitérnie, amikor a Big Tech vagy akármilyen más ipart szabályoz. A fogyasztói jóléti modell világos és jól érthető felelősségi rendszert alakított ki. A modelltől történő eltérés több évtizedes fejlődés eredményét rombolná le és hosszan tartó kárt okozna a gazdaságban.

A „Big Tech” jelenséget nem szükséges külön szabályok szerint kezelni.

A versenyjog általában, a fogyasztói jóléti modell pedig különösen kellően rugalmas keretet biztosít a versenyellenes magatartások kigyomlálásához, illetve az elrettentéshez, miközben megőrzi a versenyből fakadó előnyöket. A versenyjog nem alkalmas eszköz arra, hogy átszabja a technológia cégeket vagy termékeiket. A bírói határozatok nem tudják kiváltani a termékfejlesztő mérnököket vagy a technológiai cégek vezetőit. Nem meglepő ezért, hogy az amerikai bíróságok sem lelkesednek ezekért a jogorvoslatokért. A bíróságok végső soron azoktól követelik meg a gazdasági károkozás fennállásának bizonyítását, akik politikai célokat akarnak elérni a versenyjogon keresztül.

Sokan alábecsülik a jog és az innováció kapcsolatát...

Való igaz. Pedig a versenyjog következetes és érthető kereteinek megteremtése nemcsak, hogy növeli a jogbiztonságot az önkényes döntések kizárásán keresztül, hanem stabil és kiszámítható keretet teremt a magáncégeknek a beruházásokhoz és innovációhoz. Másként fogalmazva, az olyan egyértelmű és mérhető sztenderd, mint amilyen a fogyasztói jóléti modell kiszámítható környezetet teremt a vállalatok számára, akik kockázatok nélkül foghatnak fejlesztésekbe. Arról is érdemes szót ejteni, hogy a jelenlegi rendszer szabályai értelmében az innovációt és rajta keresztül megvalósuló hatékonyságot a bíróságok mérlegre teszik, amikor egy-egy versenyellenes magatartást ítélnek meg.

Szintén Louis Brandeis bíró volt az, aki a „nagyság átka” ellen figyelmeztetett, minthogy szerinte a nagy domináns vállalatok nemcsak gazdasági értelemben károsak, hanem koncentrált hatalmuk fenyegetést jelent az emberek jogaira és magára a politikai rendszerre egyaránt. Hogyan látja a versenyjog szerepét az alkotmányos értékek megóvásában? Milyen korlátjai vannak a versenyjog ilyetén felhasználásának?

A versenyjog terrénumához a piaci hatalom megszerzéséből és gyakorlásából fakadó negatív gazdasági következmények tartoznak. Politikai kérdések nem vonhatók ide. Ha a nagy technológiai vállalatok működése aggályos a magánszféra vagy a véleménynyilvánítás szabadságának szempontjából, vagy nagyobb, strukturális alkotmányossági kérdéseket vet fel, akkor természetesen az alkotmány alapján szabályozhatók. Ugyanakkor

a versenyjogot nem a versenyfolyamatok mikroszintű irányítására alkották meg.

Amikor pedig ilyen célokra használják, akkor ez lehetőséget ad arra, hogy ne a verseny, hanem az államhatalom válassza ki a győzteseket és veszteseket, emellett erősíti a piaci manipulációt és erodálja a versenyfolyamatokat. Az ilyen célokra alkalmazott versenyjog sokkal kevesebb vagy akár negatív előjelű megtérülést jelent a fogyasztóknak.

Akkor mi az antitröszt eljárások értelme Ön szerint?

Ezen eljárások értelme, hogy olyan visszaéléseknek vessenek gátat, amely monopolhelyzethez vezet. A modern versenyjog kritikusai zsigeri megfontolások mentén politikai fegyverként kívánják azt bevetni. Véleményük szerint a versenyjogot nukleáris opcióként lehet alkalmazni a gazdaságban. Ennek megfelelően fel lehet darabolni vállalatokat, bele lehet szólni az árképzésbe vagy a döntéshozatalba, és így tovább. Úgy látják, hogy csomó dolgot meg lehet tenni pusztán azért, mert a versenyjogi jogorvoslatok lehetőséget kínálnak rá. Ugyanakkor a versenyjog célja nem ez, és valójában jogellenes lenne ilyen célokra használni, a bíróságokon pedig minden valószínűség szerint el is bukna ez a kísérlet.

Ezek alapján hogyan kellene azokat a technológiai vállalatokat szabályozni, amelyek közérdekvédelmi szempontból aggályt keltenek, és emellett alapvető fontosságú infrastruktúrákat tartanak ellenőrzésük alatt?

Úgy vélem, a válasz attól függ, hogy mennyire gondoljuk jónak a versenyjog jelenlegi kereteit, amelyek szerintem egészen jól teljesítenek. A jelenleg hatályos szabályok teljes mértékben képesek orvosolni a versenyellenes magatartásokat és különböztetni versenyellenes magatartások és verseny között. A valódi kérdés tehát az, hogy ezek alapján a technológiai cégek sértik a versenyt. Erre a fogyasztói jólét sztenderd nyújthat választ rendszerbe foglalt, bizonyítékokon alapuló módon, miközben továbbra is bátorítja az innovációt és a növekedést. 

Mind az amerikai, mind pedig az Európai Unió versenyhatóságai nemrégiben több versenyfelügyeleti eljárást indítottak nagy technológiai vállalatok, így különösen a Facebook és a Google ellen, mondván, hogy azok a versenytársak kiszorításával monopolizálják a piacot, és így sértik a versenyt. Melyek a fő különbségek az amerikai és az európai megközelítés között?

Mikor összehasonlítjuk a két rendszert, akkor figyelembe kell vennünk, hogy a világ leginnovatívabb vállalatai amerikai vállalatok. Ez pedig nagyrészt annak is köszönhető, hogy az amerikai versenyjog a vállalatok viselkedését, nem pedig a nagyságát tartja szem előtt, ez utóbbi ugyanis a verseny kimenetelétől is függ. Másként fogalmazva,

az amerikai versenyjog nem bünteti a vállalatokat azért, mert sikeresen versenyeznek és a legjobb terméket állítják elő;

az egérfogót gyártó monopolcég például azért szabhat monopolárat, mert versenytársait versenyben legyőzve megküzdött a monopolhelyzetéért. Amerikában versenyjogi felelősség csak akkor vetődik fel, ha a monopolista visszaél a helyzetével vagy meg nem engedett módon tesz szert monopolhelyzetre. Ez a vállalati magatartást szem előtt felfogás innovációra ösztökéli a vállalatokat, mert a monopolhelyzethez csak akkor társít felelősséget, ha azt versenyellenes módon érik el vagy tartják fenn.

És miben különbözik az európai megközelítés?

Európában sokszor önmagában a vállalat nagyobb mérete elégséges ahhoz, hogy szigorú szabályokat írjanak elő a vállalat működéséhez függetlenül attól, hogy monopolhelyzetét innovációjának vagy versenyben való helytállásának, és a legjobb termék előállításának köszönheti. Ebben a megközelítésben a piaci sikereket gyakran és könnyebben büntetik anélkül, hogy a bizonyítani kellene a versenyt sértő magatartást. Az európai felfogás nagyobb hatalmat ad a hatóságoknak az európai cégek működésének ellenőrzése felett. Ez azonban nem ösztönzi, hanem éppen ellenkezőleg, tompítja az innovációt és a legjobb termék kifejlesztéséért folyó versenyt. A problémát az jelenti, hogy a versenyjog nem képes mikromenedzselni a versenyző folyamatot. A monopolhelyzetre törő visszaéléseket tudja kezelni.

Mi ön szerint a versenyjog ideális célja?

A fogyasztói jólét megóvása, de az európai alkalmazásuk a versenyző vállalatokat juttatja kényelmes pozícióba, ami a fogyasztóknak kárt okoz, mert lévén, hogy a vállalatok nem érzik ösztökélve magukat a legjobb termékek kifejlesztésére, nem fognak ilyen termékekhez hozzájutni.

Miért versenyezzenek a legjobb termék megalkotásáért és termeléséért, ha mindennek az eredménye az lesz, hogy jogellenessé nyilvánítják majd a versenyt?

Az amerikai versenyjogi felfogás pozitív gazdasági hatása nem csak elméleti spekuláció. Az Egyesült Államok világvezető a kutatásra és fejlesztésre fordított költségek terén, a technológiai vállalatok pedig az öt legnagyobb beruházók között vannak ebben a tekintetében. A technológiai cégek innovációik, beruházásaik és vállalkozó szellemiségük révén összességében jelentősen hozzájárultak az Egyesült Államok gazdasági fejlődéséhez. Ezek a cégek folyamatosan új termékeket fejlesztenek, hogy versenyképesek maradhassanak. Az amerikai távközlési szektort követően a technológiai cégek a másodikok a tőkeberuházások terén. A kockázati tőkeberuházások is csúcsra értek Amerikában, amely a startupoknak biztosít tőkét az innovációhoz, versenyhez és növekedéshez. A világszerte működő startupok több, mint fele, több, mint 1 milliárd dollár összértéken az Egyesült Államokban talált otthont.

Kép: Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója kongresszusi meghallgatásán, 2018. áprilisában. SAUL LOEB / AFP

Összesen 2 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mandinka
2022. január 06. 22:45
Ismerjük. Egyenlő pályák, egyenlő esélyek! ÉN BICIKLIVEL MEGYEK? (inkább hálózattal)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!